Reklámadó – tragikomédia két felvonásban

A reklámadó kormány által beterjesztett módosítása leplezetlen támadás a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága ellen.

Torba Tamás
2015. 05. 07. 17:27
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A demokráciaellenesség vádjaira a kormánypártok standard választ adtak és adnak: „Magyarországon demokrácia van.” Nos, szerintem is, kiegészítve a „visszaszorulóban” szóval. Ezt alátámasztja a reklámadó benyújtott módosítása is, amelynek értelmében az RTL Klub győzött, a jóval kisebb magyar vállalatok pedig vesztettek, hiszen a százmillió forintos adóbevételt elérő reklámcégek és médiumok terhei jelentősen megnövekednek, továbbá a hirdetők is reklámadót kötelesek fizetni. Mindezt egy olyan országban, ahol a világon a legmagasabb az általános forgalmi adó kulcsa; ahol az emberi munkát terhelő közterhek szintén dobogós helyen találhatók a különféle, ezekkel foglalkozó statisztikákban; és ahol a vállalkozások értelmetlen, szükségtelen, ámde igen drága túlmunkát generáló, burjánzó bürokratikus szabálytengerben fuldokolnak. Mindez válasz azokra az érvekre is, amelyek szerint tőlünk nyugatra is van reklámadó. Igaz. De 27 százalékos áfa nincs, és a vállalkozásokkal kapcsolatba kerülő hatóságok sem viselkednek úgy úton-útfélen, mintha pallosjoguk lenne.

Második felvonás: az adó módosítása. A brüsszeli vereség utáni módosítás újabb példája annak a sokadszorra ismétlődő kormányzati kommunikációs alapvetésnek, amely szerint „a kormány nem hibázhat”. Nincs az az erő, amely rá tudná venni őt arra, hogy ostobaságnak bizonyuló vagy szakmai közfelháborodást kiváltó elképzelését visszavonja. Valami oknál fogva csak az erő felmutatásából értenek, amit az RTL Klub oly látványosan demonstrál, meg a tízezres tömegtüntetésekből, amit meg az internetadó ötlete váltott ki. Amiről egyébként szintén nem vagyok meggyőződve, hogy végleg elvetett ötlet lenne, tekintettel Deutsch Tamás sürgölődésére az „internetkonzultáció” körül.

Leszögezhető, hogy mind az internetadó, mind a reklámadó a sajtó- és szólásszabadság korlátozására irányuló lépés. Hamisak azok az érvek, miszerint a kieső adóbevételekre mindenképp szükség van. Ismerve a magyar adórendszer kaotikus, logikátlan, aránytalan, igazságtalan és esetünkben kettős adóztatást jelentő voltát, bízvást állítható, hogy a kieső bevételt könnyen lehetne máshonnan pótolni. Például a professzionális versenysportok támogatásának csökkentésével. Még ha talán kevésbé mámorító is, mint holmi értékrenddel, alapjogokkal meg hasonló, a „hatékony kormányzást” akadályozó dolgokkal bíbelődni. A cél itthon szentesíti az eszközt.

Csák Máté földjén az értékek eltűnnek. Helyükbe lépnek a G. Fodor & Habony Művek által termelt politikai/kommunikációs árucikkek. Ezek eladásához persze nincs szükség független újságírókra. Így aztán valóra válik a régi vicc, miszerint a sajtószabadság azt jelenti, hogy az újságírók nyaralni mennek. Lassan a reklámcégek is bezárhatnak, mert mindenki a Google–Facebook-kettős szolgáltatásait veszi majd igénybe. Őket ugyanis nem tudja megadóztatni a kormány.

A szerző közgazdász

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.