A Magyar Nemzeti Bank idén februárban leplezte le a fiktív ügyfelekkel, kettős könyveléssel működő társaságot, amely a gyanú szerint a pénzügyi felügyeletet és saját könyvvizsgálóját is félrevezette – ám erről a fő tulajdonos állítólag semmit nem tudott. Hiába mutatta ki a jegybank, hogy a bűncselekményeket a vezetőség tudtával, illetve irányításával követhették el (hogyan másképp?), a rendőrség számára ez nem volt elegendő ok, hogy bármivel is meggyanúsítsák P. Zoltánt, a társaság alapítóját, az igazgatóság volt vezetőjét. P. úr ezek szerint tévedés áldozata lett: jóhiszeműen úgy járt be a brókerház Ménesi úti irodájába, hogy csaló társai külön könyvelést vezethettek, s elrejtették előle az összes fontos dokumentumot.
Szinte hihetetlen, de sajnos igaz, bár P. úr ártatlansága még a magyar rögvalóságban, a Princz-, Kulcsár- és Quaestor-ügyeken edzett olvasók számára is nehezen emészthető. A több tekintetben is rejtélyes történet felháborító: jelenleg már csak három embert tartanak előzetes letartóztatásban a brókerbotránnyal kapcsolatban, holott februárban még kilenc gyanúsítottról számoltak be a nyomozó hatóságok. Ezek szerint a Buda-Cash központjában titokban ismeretlen személyek vezethettek fiktív számlákat, és a véletlen műve, hogy a rendőrség orra előtt mentették ki az iratokat az irodaházból. Már az sem érthető, hogy a jegybankba másfél évvel ezelőtt beolvadt pénzügyi felügyelet (PSZÁF) a februári ellenőrzés legelső napján kiszúrta azt a visszaélést, amit több mint egy évtizedig senki nem vett észre.
Miféle ellenőrzéseket folytathattak itt az ellenőrök? Ha rendszeresen hamis adatokkal tévesztették meg őket, miként lehetséges, hogy a jegybanki revizorok – ugyanezen adatsorokat látva – mégis azonnal gyanút fogtak? Vajon mennyire járt el körültekintően a felügyelet, ha a fiktív ügyfelek ezreit és a százmilliárd forintra tehető kárt hosszú időn át nem észlelték? A Quaestor és a Hungária Értékpapír Zrt. több tízmilliárd forintos sikkasztási sorozata sem szúrt szemet a PSZÁF-nak, holott ügyfelek tízezreit csapták be hamis kötvényekkel, fiktív ügyfélszámlákkal, amire az új (a jegybanki) felügyelet szintén már az ellenőrzés első napján rábukkant. Ennyi véletlen miként lehetséges? A kérdésre legalább két válasz adható. Az egyik a jóindulatú, már-már naiv megközelítés: eszerint a befektetési vállalkozások amúgy is megtévesztett ellenőrei slendrián, felületes munkát végeztek. A másik lehetőség a szándékos figyelmetlenség, amelyet a kifejezetten ritka ellenőrzéseket előíró törvények is elősegíthettek.
A nemrég kipattant három botrányban (Buda-Cash, Hungária Értékpapír, Quaestor) azonban több tízezer ügyfelet vágtak át, és összesen 250 milliárd forinttal nem tudnak elszámolni a korábbi vezetők. Nem újdonság, hogy a PSZÁF-nál a fogyasztóvédelem a hátsó sorban kullogott, ezért sem húzták be a féket a devizahitelezés elterjedésekor. Sőt emlékezzünk Szász Károly PSZÁF-elnök ominózus levelére, melyet a Kúriának írt a devizahiteleket érintő perekkel kapcsolatban. A hosszú és cirkalmas levélből sokan azt szűrhették le, hogy a hazai pénzügyi rendszerre nézve túl kockázatos lenne az ügyfelek javára dönteni a kérdésben – a „fogyasztóvédő” felügyelet szerint.
Három elnök vezette a felügyeletet az említett csalássorozatok idején: Szász Károly, Farkas István, illetve Farkas Ádám – utóbbi csak egy évig. A háromból két elnök példás munkájáért magas állami kitüntetésben részesült: Szász Károly a Magyar Érdemrend középkeresztjét vehette át idén márciusban „a korszerű és európai színvonalú hazai pénzügyi felügyelet megteremtésében játszott meghatározó szerepéért, példaadó vezetői munkájáért és a PSZÁF folyamatos modernizálásáért”. Ma a SOTE kancellárjaként dolgozik a közpénzek átláthatóságáért a kétszer is tetemes végkielégítéssel távozó szakember.
A felügyeletet öt éven át vezető Farkas István szintén a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét kapta Bajnai Gordon javaslatára 2009-ben, az augusztus 20-i ünnepség alkalmából. A kitüntetés „a magyar pénzügyi piac biztonságos és stabil működése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként” járt neki, mert az indoklás szerint „eredményesen őrködött a pénzügyi szektor biztonságos, átlátható, tisztességes működése felett”. Egyik indokláshoz sem szükséges kommentárt fűzni. Önmagáért beszél, hogy a brókerbotrányok ügyében egyikük sem forgolódik sokat a médiában (lapítanak), noha néhány fogas kérdést bizony fel lehetne tenni nekik.
A Buda-Casht alapító P. úr ártatlanságánál talán csak egy felháborítóbb eset található a közelmúltból. A tíz ember halálát, több település tönkretételét okozó vörösiszap-katasztrófáért felelős Mal Zrt. korábbi tulajdonosát és vezetőjét, T. Lajost sem látjuk a vádlottak padján az évek óta húzódó büntetőperben. Ezek szerint ő sem tudott semmiről, sem a zagytárazó túlterheléséről, sem a műszaki problémákról. P. Zoltánnal közös vonásuk, hogy mindketten a leggazdagabb magyarok köréhez tartoznak. A Buda-Cash alapítója a 33. helyen végzett tavaly, sőt, 2013–14-ben (az ügyfelek szegényedése közben) még egymilliárd forinttal gyarapította is a vagyonát. T. Lajos a katasztrófa idején szintén az egyik legtehetősebb üzletembernek számított 145 millió euróra becsült vagyonával, ennek ellenére az áldozatoknak megalázóan kevés, mindössze 110 ezer eurót ajánlott fel a Mal Zrt., amely az első napokban arról tájékoztatta a lakosságot, hogy a rozsdavörös massza nem mérgező.
P. Zoltán és T. Lajos neve mellé tehetjük a néhány millió forintra büntetett Princz Gábort, a Postabank volt elnök-vezérigazgatóját, továbbá alelnökeit, akik fejenként másfél milliós pénzbüntetéssel megúszták az államnak több tízmilliárdba került viszszaélést. A több mint egy évtizede húzódó K&H-botrány egyik főszereplője, Rejtő E. Tibor, a bank volt vezérigazgatója is idesorolható: ő azt állította, „ártatlanul áll a bíróság előtt”, sőt elérzékenyült vallomástétel közben, fel is mentették. Legújabb tagja a listának Kocsis István, a Magyar Villamos Művek volt vezérigazgatója (a Tocsik-ügy idején az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. vezére, később, a BKV-botrányok idején a közlekedési vállalat vezérigazgatója), akit épp a napokban mentett fel a bíróság hűtlen kezelés vádja alól.
A hárommilliárd forintos kárt okozó ügyben Kocsis úr felesége kapott enyhe büntetést orgazdaság és folytatólagosan elkövetett pénzmosás miatt. Kocsis úr ezek szerint sem férjként, sem felesége üzleti partnereként nem tudott a visszaélésekről Mellesleg az OTP-nél landolt, ahol az igazgatóság külső tagjaként hasznosította széles tudását, jelenleg egy másik kereskedelmi bankot vezet. (Ha már OTP: Benedek Fülöp volt szocialista agrárállamtitkár ma a bank egyik vezetője, holott jogerősen elítélt személy.)
A gazdasági bűncselekmények közös nevezője, hogy a bizonyítékként értékelhető dokumentumokat általában nem azok a személyek írják alá, akik a csalások haszonélvezői. Ők jogilag ártatlanok – ám a közvélemény szemében mégis bűnösök maradhatnak.
