A daytoni majomper

Az evolúcióelmélet körüli vitáknak vajmi kevés közük van a kereszténységhez.

Megjegyzendő, hogy Amerika már akkor is a végtelen szabadság hazája volt, ezért az előírás csak az állami fenntartású iskolákra vonatkozott. Megszegőit 500 dollár büntetéssel fenyegette, amely összeg egy tanár fél évi fizetése lehetett. Butler legnagyobb támogatója a demokrata párti William Jennings Bryan volt. A presbiteriánus vallású (ezt azért említjük, mert ő maga is rendszeresen kiemelte) politikus pártjának kétszer is elnökjelöltje, hét évig pedig külügyminisztere volt. Mély vallásossága ellenére az evolúciós elméletben nem is az zavarta igazán, hogy ellentmond a Bibliának, hanem a szociáldarwinizmus eszméinek terjedése. Ugyanakkor jobbnak látta, ha nemcsak a társadalomtudományokra ráerőltetett evolúciós elméletek ellen lép fel, hanem teljes tekintélyét és politikai súlyát latba vetve a darwinizmus egészével szemben veszi fel a harcot. Nem véletlen, hogy a daytoni perben ő lett a vád képviselője.

A híres „majomper” történetét a felvilágosult utókor szereti afféle XX. századi Galilei-perként beállítani, amelynek során a haladás ellenségei perbe fogtak egy fiatal tanárt, és a szemérmetlenül elfogult bíró elítélte őt. Nem egészen így történt. A Butler-féle törvény hatalmas felháborodást keltett a liberális közvéleményben. Az Amerikai Polgári Szabadságjogok Uniója (ACLU) nevű szervezet szerint a törvény veszélyeztette a tudományos szabadságot, de nem mellékesen a szólásszabadságot is. A szervezet több lapban is hirdetést adott fel, hogy olyan Tennessee államban dolgozó tanárt keres, aki az ACLU jogi támogatásával hajlandó részt venni egy békésen lezajló, az állását nem veszélyeztető próbaperben. Egy daytoni illetőségű polgár, George Washington Rappleyea azonnal jelentkezett a felhívásra, hogy az ő városában akadna ilyen tanár, csak vigyék a pert hozzájuk. A derék lokálpatriótának sejtelme sem volt, hogy akad-e ilyen oktató a helyi iskolában, ő csak abban reménykedett, hogy a per ráirányíthatja a figyelmet Daytonra, a publicitás pedig némi fellendülést hozhat az egyre inkább pusztuló, elnéptelenedő kisvárosnak. Az ACLU hajlott Rappleyea javaslatára, és Daytonban kereste meg a megfelelő alanyt. Hamar ráakadtak John T. Scopesra, a helyi középiskola 24 éves futballedzőjére, aki helyettesítőként biológiát is tanított (az iskola biológiatanára hosszabb ideje betegeskedett). Scopes szívesen vállalta a vádlott szerepét, hiszen a biológiaórán ő is tanított evolúciós elméletet – az iskola által használt tankönyvben is volt egy evolúcióval foglalkozó fejezet –, s nem mellékesen meggyőződése volt, hogy az ilyen kérdésekben nem a törvényeknek kell dönteniük. A vádlott tehát megvolt, már csak perbe kellett őt fogni, de egy önfeljelentéssel ezt az akadályt is elhárították.

1925. május 10-én kezdetét vette a nagy per. Az 1800 lakosú kisvárost elözönlötték az újságírók, száznál többen tudósították a nagyvilágot a rendkívüli eseményről. A vádat W. J. Bryan képviselte, akinek már harminc éve nem volt pere, de biztos volt a győzelmében, mert meggyőződése szerint nem egyszerű tudományos tételek igaz vagy hamis volta, hanem az egész kereszténység léte volt a tét. Az ACLU szerette volna H. G. Wellst megnyerni védőnek, de az író nem akart szerepelni. Végül egy nemzetközi hírű jogász, Clarence Darrow vállalta a védelmet. Az ACLU terve az volt, hogy bebizonyítják a Butler Act alkotmányellenességét, de Darrow más taktikát követett. Ő tudományos síkra akarta terelni az ügyet, abból kiindulva, hogy az evolúcióellenesség tudományosan tarthatatlan, így a törvényekben sem lehet helye, ezért számos szakértőt idéztetett meg. Ám John T. Raulston bíró, aki mindvégig látványosan elfogult volt a vád javára, a szakértők meghallgatását elutasította, mondván, nem az a per tárgya, hogy a törvény jó-e, hanem az, hogy Scopes megsértette-e. Erre Darrow egy váratlan húzással a vád képviselőjét, Bryant szólította a tanúk emelvényére, és két órán keresztül faggatta őt a Biblia szó szerinti értelmezésének ellentmondásairól, főleg a teremtéstörténetben található képtelenségekről. Bryan gyakorlatilag összeomlott – néhány nappal később meg is halt –, Darrow-t pedig ujjongva ünnepelte a sajtó és a közönség. Letaglózó érvei a XVII–XVIII. századi racionalista valláskritika tanításain alapultak, de akkor és ott tökéletesen megfeleltek.

Raulston bíró, látva Bryan kínlódását, véget vetett a kihallgatásnak, és töröltette a vádló tanúvallomását. Darrow a fellebbezés reményében maga kérte Scopes megbüntetését, aminek a bíró eleget is tett, és 100 dollár megfizetésére kötelezte a vádlottat. Ám a Tennessee-i Legfelsőbb Bíróság az ítéletet törvénytelennek minősítette – csak esküdtbíróság szabhatott volna ki pénzbüntetést –, és megsemmisítette. Így a 100 dollárt nem kellett megfizetni, de fellebbezni sem lehetett.

Negyvenhárom évvel később hasonló per zajlott le Arkansasban. Ám 1968-ban már Susan Epperson tanárnőnek adtak igazat, és az amerikai Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az evolúcióelmélet tanításának tiltása alkotmányellenes. A perek sora azóta is folytatódik. A teremtéstörténet korszerűsített hívei, a kreacionisták több teret próbálnak nyerni az oktatásban, illetve szeretnék az evolúciót mind inkább visszaszorítani. A kereszténységre hivatkoznak, de annak vajmi kevés köze van ehhez az ügyhöz. A Biblia nem természettudományos tételeket közöl, ahogy a természettudományok sem alapvető értékeket közvetítenek.