A rendszer azonban csak addig maradhat fenn, amíg fel nem emészti az – általa amúgy megvetett – előző világrend által megtermelt javakat. Nem véletlen, hogy a liberális eszmék eleve életképtelenek ott, ahol egy másik, szintén életidegen virtuális valóság, a kommunizmus tervgazdasága már felélte ezeket a tartalékokat. Csak ott működnek, ahol nemcsak igény, hanem pénz is van rájuk. Magyarországon nincs. Nincs akkora népessége, hogy nélkülözze honpolgárai természetes szaporulatát. Nincs annyi bevétele, hogy kényelmes életszínvonalon fenntartsa nem dolgozó emberek tömegeit. Arra meg főleg nincs, hogy „bezzegszomszédja”, Ausztria gyakorlatát követve százezres okostelefonokkal és tanfolyamokkal foglalja le, és ki tudja, hány magyar gyermek kitanításához elegendő forrás felemésztésével egyesével integrálja az ide özönlő illegális bevándorlókat.
Nincs keretünk ezeknek a „védelmi pénzeknek” a kifizetésére, hogy cserébe még egy kicsit elhihessük, működőképes lehet ez az egész. A liberalizmus luxustermék, és nekünk nem futja rá.
(A cikk eredetileg a Magyar Nemzet 2015. július 23-i számában jelent meg.)
