Valamiért mégsem vált társaihoz hasonlóan népszerűvé, pedig kellően ijesztő ahhoz, hogy megragadja a sajtó, a politika vagy épp a regényírók fantáziáját. Utóbbiak talán így ábrázolnák napjainkban a jelenség lényegét: gyermekeink elméjét egyszer csak beszippantja a szinte a kezükhöz nőtt okostelefon, majd a fejükbe visszaültetett, agymosott szellem rémisztő tettekbe kezd. Némelyikük fegyvert ragad, miközben az üres tekintetű többség a plázákat megszállva felesleges termékeket vásárol. A gyilkolást és költekezést pedig mindig ugyanaz a reflex szakítja meg: az okostelefonok segítségével terjeszteni a vonzó, ám primitív ideológiát, ami a fiatalok újabb tömegeinek személyiségét rabolja el.
Az azonban még a legelvetemültebb scifiírónak sem juthatott eszébe, hogy fiataljaink tömegei festik majd szivárványszínűre a kétdimenziós világban követett bálványaikat, vagyis a Facebookra feltöltött profilképeiket.
Múlt héten az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága úgy döntött, hogy az államszövetség teljes területén legalizálja az azonos neműek házasságát. A hír hallatán a Facebook közös ünneplésre buzdított, ehhez csatlakozva minden felhasználó néhány kattintással a homoszexuális szubkultúra zászlajának színeire montírozhatta fotóját.
Ezzel Földünk fiatalabb generációi kísérletek, tesztek során bukott el – a csatlakozóknak nemcsak tanult tudatossága, de velük született intelligenciája is megkérdőjeleződött. Hiszen mindenekelőtt nem gondolkodtak el azon, hogy a homoszexuális társadalom heterogén közeg. Közülük sem mindenki örül annak, ha magánéletéből a virtuális tér tömege közügyet csinál. Lássuk be: álságos az a szabadelvű közösség, amely kampányával saját tagjainak egy részét kirekeszti. Ráadásul a szivárványszínben pompázók hosszú listáján találtam olyat, akiről tudom, vallási meggyőződésből a homoszexuálisok házasságát ellenző véleményen van.
A Facebook-szekta hívei elmulasztottak feltenni néhány lényeges kérdést. Eszükbe sem jutott, hogy szentimentális ünnepük révén egy ideológiából profitáló érdekközösség számára kiszolgáltatják homoszexuális embertársaik magánéletét. Pedig ez történt. A „kreatív ipart” elemző cikkek sora jelent meg a szivárványkampányt követően arról, melyek azok az ismert nyugati és hazai márkák, amelyek beépítették arculatukba a homoszexuálisok zászlaját. Pontosabban a Facebook legújabb trendjét, ami óriási különbség. Ez az őrület ugyanis a piacról szól, s milyen ironikus, hogy a homoszexuálisok zászlaja által képviselt liberális értékeket éppen az értük rajongók hada hajtotta a piac igájába.
Még a kapitalizmus nagy mágusait is megviccelte a Facebook. A Massachusettsi Műszaki Egyetem kutatója ugyanis megszellőztette a hírt, hogy a közösségi háló csak kísérletezget a szivárványszínekkel. Cesar Hidalgo szerint egyebek között arra kíváncsi a Nagy Testvér, meddig él egy ilyen kampány, értsd: mennyire manipulatív, s milyen hatást tehet így a közösségi háló a globális piacra. A Facebook persze tagadott. Egy osztrák joghallgató, Max Schrems minden róla tárolt információt kiperelt a Facebooktól, és a több száz megabájt adatból kiderült, felhasználóinak minden egyes kattintásáról a közösségi oldal statisztikát készít.
Ettől pedig egy szivárványos zászló nem rettenti el.
