Ausztria változások előtt

A kicsire olvadt nagykoalíció számára ismét az Osztrák Szabadságpárt jelent kihívást.

Noha Ausztria még mindig az Európai Unió egyik leggazdagabb országa, ahol a jóléti kiadások a skandináv államokéval vetekszenek (nem véletlen, hogy az életminőséget tekintve Ausztria már réges-régen lekörözte a nagy testvér németeket), mégis mindenki válságtól tart. A kormány bizonytalan lépései, a környező országokból érkező rossz hírek, az euróválság, a menekülthullámok mind azt üzenik az osztrákoknak, hogy ilyen jól, mint most, talán már sosem fognak élni. Erre a félelemre két válasz lehetséges. Az egyik egy átgondolt reformterv lehetne, elvégre a strukturális problémák (például a tartósan tíz százalék feletti munkanélküliség) már most jelentkeznek. A 2013-as választásokon hat százalékkal meg is jelent egy új liberális erő, a NEOS, amely a konzervatívokat győzködné arról – mint egykoron Haider –, hogy hagyják ott a szocdemeket, és legyenek bátrabban jobboldaliak. A Schüssel-kormány jobboldali gazdaságpolitikája azonban olyan rossz emlékeket hív még ma is elő, hogy a konzervatívok – pedig hosszas botladozás után végre ütőképes, népszerű elnökük van – nem mernek egy ilyen kalandot újra vállalni. Arról nem is beszélve, hogy ennek a lakosság többsége is ellene van – a Néppártnak és a NEOS-nak együtt 30-35 százaléka lenne. Mivel a szociáldemokraták válasza a problémákra az, hogy nem mondanak semmit, a zöldek pedig még mindig elsősorban a városi fiatal értelmiség pártja maradt, a félelmekre a másik választ a Szabadságpárt adja meg. Az ő javaslatuk a bezárkózás, hátha akkor visszatér a hatvanas–hetvenes évek jóléti nyugalma. Nem kérdés persze, hogy Strache számos létező problémát felvet: a növekvő bevándorlástól a munkanélküliségen át a korrupcióig. Ráadásul ő – hasonlóan a francia Marine Le Penhez – komolyan gondolja, hogy győzhet, kancellár lehet. Nem véletlenül nyesegeti a szélsőjobbos kinövéseket, és az FPÖ, miközben Orbánról mindig pozitívan nyilatkozik, messze elkerüli a Jobbikot.

A párt május végén Stájerországban – szavazatait megduplázva – fej fej mellett végzett a szocdemekkel és a konzervatívokkal, Burgenlandban pedig szintén duplázni tudott. Sőt a legkeletibb tartományban a szociáldemokraták végül koalíciót is kötöttek az FPÖ-vel. Noha az SPÖ hivatalosan tiltja az FPÖ-vel való együttműködést, az utóbbi szorítása és a két párt szavazóbázisának közelsége miatt az alapszervezetek fütyülnek az országos döntésekre. Werner Faymann kancellárnak pedig saját pártja koalíciója kapcsán annyi jutott eszébe, hogy felszólította a néppártot, hogy ne működjék együtt Strachéékkal, ami viccnek is szánalmas. Faymann helyzete amúgy is egyre bizonytalanabb: a kancellárra se pártjában, se kormányában nem nagyon hallgatnak, igaz, ő se nagyon mond semmit. Sokan azt várják, hogy még a nyár vége előtt lemond. Egy humorista megjegyezte, hogy arra kéri a hallgatag Faymant: ha lemond, akkor azt azért jelentse is be, mert különben senkinek sem tűnne fel.

A szövetségi választásokig persze van még jó három év, de a tendencia egyértelmű: 2013 óta zuhan az idézőjeles nagykoalíció népszerűsége, és növekszik az FPÖ-é. Fontos főpróba lesz idén ősszel a bécsi választás, ahol maga a pártelnök, Strache száll ringbe a főpolgármesteri székért. A lassan száz éve vörös Bécsben persze nincs esélye győzni, de igencsak figyelemreméltó eredményt elérhet. Már 2010-ben is sikerült megtörnie a szocdem egyeduralmat, koalícióra kényszerítve Michael Häupl főpolgármestert, és idén tovább faragná a vörös uralmat, például jó eséllyel tud bevenni számos munkáskerületet. Ráadásul a párt a bevándorlók között is népszerű, főleg a Bécsben nagyszámú szerbség körében, így bőven harminc százalék felett végezhet, miközben az SPÖ a felmérésekben alulról súrolja a negyven százalékot. Häupl persze esküdözik, hogy nem követi a burgenlandi elvtársak példáját, és nem fog össze Strachéval. Az SPÖ-n belül azonban sokan szimpatizálnak Strache szociális demagógiájával, kisemberpártiságával, és hasonló fordulatot hirdetnének. Tény, hogy Strache semmiképp se lenne partner egy jobboldali–liberális fordulathoz, azaz a konzervatívoktól igencsak messze áll, egy vörös-kék koalíció azonban (amire már volt példa egykoron a nyolcvanas években) megvédheti az osztrák jóléti államot, a kispolgári nyugalmat. Az FPÖ Strache alatt kellőképpen balra tolódott ehhez, már csak az SPÖ-nek kellene néhány kérdésben – például a menekültügyben – az FPÖ-höz közelednie. A bécsi konzervatív Die Presse napilap szerint egyébként is egyetlen módon lehet megállítani az FPÖ növekedését: ha hagyják őket kormányra jutni és belebukni. Ahogy az tizenhat évvel ezelőtt Haiderrel is történt.

A nagykoalíció tehetetlenségét bizonyítja azonban, hogy ma az ország ugyanazon kérdés előtt áll, mint 1999-ben, amikor szintén kicsire olvadt nagykoalíció volt hatalmon.

A szerző jogász, újságíró