Ha körülnézünk az interneten, rögtön tippek tucatjaival találkozhatunk, hogyan „hozzuk a legjobb formánkat”, miként „turbózzuk fel magunkat”, milyen módszerrel érjük el a „kívánt álomalakot”. „Borbás Marcsi a bikiniszezonra jó pár kilót ledobott” – számolt be például néhány hete az örömhírről egy női (?) magazin, mintegy ezzel is jó példát mutatva családanyák tízezreinek, akiknek három-négy gyerek felnevelése után is készen kell állniuk arra, hogy ugyanúgy megfeleljenek a társadalom esztétikai elvárásainak, mint korábban.
Magyarországon, de másutt is a teltebb nőktől továbbra is elvárja a média és a társadalom, hogy érezzék kényelmetlenül magukat. Hogy egy percig se gondolják, hogy ők így is gyönyörűek lehetnek. Ráadásul a kritika a legérzékenyebb időszakokban válik a legintenzívebbé: tinédzserkorban és szülés után. Ki ne emlékezne általános iskolás, rosszabb esetben középiskolás éveiből azokra a lányokra, akiket kizárólag túlsúlyuk miatt támadtak a többiek, jellemzően a fiú osztálytársak? Az alak később bőven változhat még az évek során, de a bántás megmarad örökre. Persze idővel (sajnos? szerencsére?) konszolidálódik a kritika, a durva sértések helyét átveszik a finom szurkálódások, a lélekőrlő praktikák, a szégyen, az önbizalomhiány, a folyamatos bocsánatkérés azért, hogy egy nő merészel nem úgy kinézni, mint egy próbababa.
„Minden nyáron ott vannak ezek a »get your bikini body« és »get your beach body« reklámok, miközben ez az egész teljes hülyeség, mert annyit kell tenni, hogy felhúzod a bikinidet, kimész a strandra, és máris készen állsz” – fejtegette nemrég a Flare divatmagazinnak Denise Bidot, egyike azon modelleknek, akik az utóbbi időkben megmutatták: egy nő akkor is maximálisan nőnek érezheti magát, ha nem a legkarcsúbbak közé tartozik. Persze jött is rögtön a válasz, hogy de hát a teltebb nők nem lehetnek egészségesek.
Erdélyi Péter néhány hete aggódott is egy sort a 444.hu-n a Tess Holliday nevű modell egészségéért, mondván: „Lehet ő így boldog, de ha 60 éves korában nehezen mozog majd, nem tudja elvinni sétálni az unokáját, akkor már késő lesz visszacsinálni az egészet.” Egy szavunk sem lehet, elvégre a boldogságot azért engedélyezte számára. Nincs egyébként ennél álszentebb szöveg: bedobunk két sört, elszívunk két szál cigit, majd aggódunk egy kicsit amiatt, hogy a telt nőt nem kellene mutogatni, mert egészségtelen. Érdemes néha végigmenni az utcán, és megnézni, az ajánlott termékek közül épp mennyi is szolgálja az ember egészségét.
