Európa, merre tovább?

Az már a világ vége, ha az IMF is azon az állásponton van, hogy jelentős adósságkönnyítés nélkül nem lehet megoldani a görög válságot.

Lóránt Károly
2015. 07. 20. 12:11
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Előbb a Világbank látta be, ha nem is nyilvánosan, hogy az általa adott kölcsönök feltételei nem segítik, hanem még nehezebb helyzetbe hozzák az e kölcsönökre rászoruló vagy egyszerűen csak tudatlanságból, felelőtlenségből kölcsönt felvevő országokat, majd az IMF elnöke, Christine Lagarde is felismerte, hogy a szervezet korábbi politikája káros volt a „megsegítettek” számára.

A változás olyan mértékű, hogy a jelenlegi görög válsággal kapcsolatban Lagarde kijelentette: az IMF csak akkor száll be a görög mentőcsomagba, ha az egy teljes program lesz, beleértve a görög adósságok átütemezését. – A 86 milliárd eurós mentőcsomag nem életképes adósságkönnyítés nélkül – mondta a francia Europe 1 rádiónak adott interjújában. Lagarde szerint a mentőcsomagnak két lábon kell állnia: az egyik, hogy a görögök egészséges költségvetési politikát folytassanak (ezt már meg is tették, hiszen a költségvetés elsődleges – kamatfizetések nélküli – egyenlege már erősen pozitív), a másik láb pedig a hitelezőkre vonatkozik, és ez nem más, mint az adósságok átütemezése, hogy könnyítsék Görögország adósságterheit. – A hitelezőknek meg kell hosszabbítaniuk az adósságok futamidejét, ki kell terjeszteniük a türelmi periódust, amikor még nem kell az adósságszolgálatot (kamat és törlesztés együtt) fizetni, továbbá maximális mértékben csökkenteniük kell a kamatokat – hangoztatta Lagarde.

Nem Lagarde az azonban, aki a feltételeket meghatározza, hanem Németország, pontosabban a német közvélemény, amelyet Angela Merkel nemcsak Görögország, hanem Európa többi része felé is közvetít, és ez a háttér nem éppen megértő a görög gazdaság problémáival szemben. A német propagandagépezetnek ismét sikerült meggyőznie a németeket saját kiválóságukról mások esendőségével szemben. A Der Spiegel legutóbbi számának címlapján például mulatozó görögöket látni, akiknek eszük ágában sincs kötelezettségeiket teljesíteni. Németország legtöbbek által olvasott lapja, a Bild is a harmadik görög mentőcsomag parlamenti elfogadása ellen kampányolt, sőt az egyik szám címlapján a nevető Alexisz Ciprasz látható, alatta pedig a felirat: Ciprasz nevet, és mi fizetünk és fizetünk. Ilyen propaganda mellett nem csoda, ha a német közvélemény a görögök ellen fordul, amit viszont a jelzett propagandával a német pénzügyi és üzleti elit befolyásol. Arról egy szó sem esik, hogy a görögök – a rájuk erőltetett megszorítások és privatizációs programok fejében – ennek a pénznek csak egy töredékét látják, a legnagyobb rész a (főleg német) hitelezők bevétele. Arról sem esik szó, hogy Németország már jó egy évtizede olyan merkantilista, exporttöbbletre törekvő politikát folytat, amellyel lényegében tönkreteszi a gyengébb tagállamok gazdaságát, kilátástalan eladósodásba sodorva őket, hiszen az adósságok visszafizetésének az lenne a feltétele, hogy a németek most már többet importáljanak, mint amennyit exportálnak.

Erre egyébként az amerikai kormány is figyelmeztette a németeket, valószínűleg attól félve, hogy a periferiális országok megszorító (és ezzel importot korlátozó) politikája miatt a német exporttöbblet a már eddig is jelentős külkereskedelmi deficittel küzdő amerikai piacra zúdul. Soros György egyértelműen a fent körvonalazott német politikában látja – ahogy erről szóló könyvének címe mondja – az Európai Unió tragédiáját. Soros szerint a második világháború utáni időkben Németország volt az európai integráció motorja, mert mindig többet adott a közösségnek, mint amennyit visszaigényelt, ám az újraegyesítéssel a németek viselkedése megváltozott. Merkel a maga képére formálja az uniós intézményeket, és ezzel az eurózóna működésének reformja ellehetetlenült, ami kiélezi a hitelezők és az adósok közötti ellentétet, s végül az unió széteséséhez vezet.
Sorosnak e kérdésben kétségtelenül igaza van. A jelenlegi német politika nemcsak hogy nem az integráció irányába hat, de érzelmileg is erősen megosztja Európát, mert a német erőfölényt a periférián egyre nagyobb ellenszenvvel figyelik, és kérdéses, hogy ez a folyamat hová fog vezetni. Józan, a helyzetet reálisan értékelő hangok ma alig hallhatók Európában.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.