Európa, merre tovább?

Az már a világ vége, ha az IMF is azon az állásponton van, hogy jelentős adósságkönnyítés nélkül nem lehet megoldani a görög válságot.

Erre egyébként az amerikai kormány is figyelmeztette a németeket, valószínűleg attól félve, hogy a periferiális országok megszorító (és ezzel importot korlátozó) politikája miatt a német exporttöbblet a már eddig is jelentős külkereskedelmi deficittel küzdő amerikai piacra zúdul. Soros György egyértelműen a fent körvonalazott német politikában látja – ahogy erről szóló könyvének címe mondja – az Európai Unió tragédiáját. Soros szerint a második világháború utáni időkben Németország volt az európai integráció motorja, mert mindig többet adott a közösségnek, mint amennyit visszaigényelt, ám az újraegyesítéssel a németek viselkedése megváltozott. Merkel a maga képére formálja az uniós intézményeket, és ezzel az eurózóna működésének reformja ellehetetlenült, ami kiélezi a hitelezők és az adósok közötti ellentétet, s végül az unió széteséséhez vezet.
Sorosnak e kérdésben kétségtelenül igaza van. A jelenlegi német politika nemcsak hogy nem az integráció irányába hat, de érzelmileg is erősen megosztja Európát, mert a német erőfölényt a periférián egyre nagyobb ellenszenvvel figyelik, és kérdéses, hogy ez a folyamat hová fog vezetni. Józan, a helyzetet reálisan értékelő hangok ma alig hallhatók Európában.