Ötszáz forintból zombi

Rendkívül veszélyesek és hihetetlen mértékben elterjedtek az olcsó dizájnerdrogok.

Vasárnap Zagyvaszántón többen betelefonáltak a rendőrségre, hogy a Rákóczi utcában egy férfi kiabál, rugdossa a kapukat és kés van nála. Az ön- és közveszélyes férfit egy udvaron találták meg, ahol a ház tulajdonosával, egy idős nővel kiabált. Megbilincselték, és látva zavarodottságát, mentőt hívtak hozzá. A kiérkező egészségügyiek nem tudták megmenteni az életét – a harmincöt éves férfi feltehetően kábítószer-túladagolásba halt bele.

Szintén vasárnap kora délután Szécsényben egy harmincéves ember szaladgált késsel a kezében a Kossuth utcában. Bement egy családi házba is, az ott lakótól gyógyszert követelt, a ház ablakait kitörte, majd onnan kijőve az utcán megrongált egy útjába eső járművet. A helyi kapitányság járőrei egy italbolt udvarán találtak az őrjöngő férfira, aki megpróbált elmenekülni, ezért megbilincselték. Az egyre aggasztóbb állapotba kerülő (rohamosan romló egészségi állapotú) férfihoz a rendőrök kihívták a mentőszolgálat munkatársait, akik megpróbálták újraéleszteni, de a gyors orvosi ellátás ellenére életét vesztette. Az elsődleges orvosi vélemény szerint a férfi halálának az oka kábítószer, egész pontosan biofű-túladagolás.

Néhány hete a budapesti Baross utcában őrjöngött egy meztelen férfi, akinek később összeomlott a vérkeringése, és hiába sikerült a mentősöknek újraéleszteni, a toxikológián belehalt a túladagolásba – ő a zene nevű szerből fogyasztott. Májusban egy másik férfi a Blaha Lujza téren őrjöngött meztelenül, majd esett össze – ő is a zene nevű dizájnerdrogot fogyasztotta. Hasonló eset történt a Bazilikánál is – a szer ugyanis olyan hallucinációkat okoz, hogy a fogyasztó azt képzeli, bogarak kerültek a bőrére és a bőre alá, ezért tépi le magáról a ruháit. A szakemberek emiatt „vetkőzős” drognak nevezik, és nagyon veszélyesnek tartják: állítólag tíz használóból nyolc a toxikológiára kerül.

Rengeteg embernek vannak hasonló történetei – nemrég gyalog mentem haza a szerkesztőségből, és a Nagyvárad térnél kukákat borogató fiatalra lettem figyelmes. Társai harsányak röhögték ténykedését, és amikor megkérdeztem, miért engedik neki, egyikük azt felelte: Janó ötszáz forintból zombivá lőtte magát, hagyni kell a szert dolgozni.

Immár tény: elárasztották a magyar piacot az olcsó, ellenőrizetlen, egyelőre még nem tiltott dizájnerdrogok. Különféle hangzatos neveken árulják őket: fürdősó, füstölőbe való szárított növénykeverék, látnokzsálya, tápoldat, rovarirtó, de mindkét fél, az eladó és a vevő is jól tudja, hogy mire fogják felhasználni. Olcsók, de még a díler sem tudja, pontosan mi van bennük, és a mellékhatásaival senki sincs tisztában. Gátlástalanul hirdetik őket az interneten – a herbál szóra keresve az első találat egy olyan oldal, amely „legális fű”-ként hirdeti a terméket, és öles betűkkel a következő szöveggel próbál kedvet csinálni hozzá: „Eldobod az agyad! Aznapi szállítás hétvégén is! Rendelj és próbáld ki!” A kísérletező kedvű fiatalnak ingyenes házhoz szállítással mintát küldenek, és persze viszonteladókat is keresnek. Arra viszont kínosan ügyelnek, hogy folyamatosan füstölőként emlegessék a „gyógynövény webshop” (!) termékeit.

Szociális szakemberek már-már nosztalgiával emlékeznek azokra az időkre, amikor a klasszikus kemény drogokat használók voltak az ügyfeleik. Ezek viszonylag tiszta szerek voltak, jól ismert mellékhatásokkal és következményekkel, és mivel elég sokba kerültek, ez afféle természetes korlátot jelentett a használatukban – egyszerűen nem tudtak annyit vásárolni belőlük a drogosok, mint amennyit szerettek volna. Mára ezek a szerek gyakorlatilag kiszorultak a piacról. Helyüket átvették a különféle olcsó kotyvalékok: Kínából kilószám, legálisan behozott szintetikus kannabinoidok és egyéb stimulálók. Ismeretlen összetételű növénykeverékek, növényvédő szerek, illatosítók, füstölők, porok és tabletták.

El lehet szívni, fel lehet szippantani, beadni intravénásan vagy egyszerűen lenyelni – a lényeg, hogy üssön, és akár pár száz forintért is hozzá lehessen jutni. A felhasználót a legtöbb esetben nem érdekli, hogy az emberi szervezetre, pszichére milyen hatással van, e szerek rövid és hosszú távú kockázatai jószerével ismeretlenek. Az inkább előny, hogy egy részük nem mutatható ki hagyományos vizelettesztekkel, de például egyes szintetikus „füstölők” hatása négyszer erősebb, mint a marihuánáé.

A tendencia sokkoló, és ezt a felmérések is igazolják. Az ELTE Pszichológiai Intézetének egy 2013-as vizsgálatából (Köz-Érzet 2013) kiderült, hogy a 19–65 év közötti magyar lakosság körében ugyan még mindig a cannabis a legnépszerűbb drog, de rögtön utána következnek a szintetikus kannabinoidok, a harmadik pedig az ecstasy. A legmegdöbbentőbb viszont az, hogy minden hatodik, valaha kábítószert használó válaszadó 15 évesen próbálta ki először a tiltott szert. És könnyen előfordulhat, hogy két év elegendő volt arra, hogy az említett felmérés elavult legyen: az Index áprilisi riportja szerint az efféle drogok gyakorlatilag elárasztották a vidéket, és már jóval fiatalabb gyerekek is használják – egy kelet-magyarországi faluban hét-nyolc évesek büszkélkednek dizájnerdrogos ismereteikkel.

A riport szerint a fiatalok az otthonról ellopott pálinkát nem megisszák, hanem eladják, hogy herbált vegyenek belőle. A mélyszegénységben élők között az olcsó alkohol helyett az olcsó drog lett az elsődleges addikció, és ez beláthatatlan egészségügyi és közbiztonsági kockázatokat rejt – a cikk elején felsorolt esetek azt bizonyítják, hogy az ismeretlen szertől beállt drogfogyasztó beszívott állapotban nem mérlegel, még a rendőrnek is nekimegy. És mi van akkor, ha nem rendőrt, hanem kisgyereket, védtelen nőt, öreget talál meg ebben az állapotban?

Attól tartok, tucatnyi tragédiának kell még bekövetkeznie ahhoz, hogy a politika is észrevegye, tarthatatlan helyzet alakult ki, és gyorsan reagáló törvénykezéssel, hatékony rendőri felderítéssel és beavatkozással, valamint a szociális és egészségügyi szolgáltatások átszervezésével kell reagálni erre a súlyos – és egyre kétségbeejtőbb – állapotra. Most ugyanis az a helyzet, hogy egy füves cigarettáért komoly büntetés járhat, de egy kilónyi, akár egész falut élőhalott zombivá változtató dizájnerdrog eladása lehet teljesen legális, ha a szer nincs tiltólistán. Egy időzített társadalmi-szociális bombán ülünk – akad olyan szakember, aki szerint a falvakban olyannyira elterjedt az olcsó drog használata, hogy ez pár éven belül a lakosság testi-szellemi állapotának drasztikus leromlását vonhatja maga után. És persze felmerül a bíróságok felelőssége is: ha egy drogos állapotban elkövetett betörést vagy erőszakos cselekményt – netán egy rendőr megtámadását – az elkövető megúszhatja felfüggesztettel vagy pár hónapos börtönbüntetéssel, akkor az ítéletnek nincs visszatartó ereje, lehet a következőt elkövetni.

Még mielőtt azt gondolnánk, hogy ez a mélyszegénységben élő, jellemzően roma fiatalok problémája, jó, ha tudjuk: középosztálybeli fiatalok, családos anyukák, akár nyugdíjas öregek is rendszeresen használják. Herbált, kristályt, zenét – ami van. A lényeg, hogy olcsó legyen.