Pénz a semmibe

Arról nem esik szó – vagy csak elvétve –, hogy a termelők mennyire gazdálkodnak hatékonyan.

Az Európai Unió agrárügyeit sokan bírálták már, most ebbe ne is menjünk bele, még ha a növénytermesztők extratámogatása igazán vérlázító is. Tegyük mindjárt hozzá: reformok voltak és vannak, a közös agrárpolitika pedig recsegve-ropogva ugyan, de azért kezd átalakulni. Az azonban elgondolkodtató, hogy míg a tejágazat az alacsony árak miatt kesereg, sőt a tejtermelők Brüsszelben már az utcára is vonultak, addig Magyarország hiába kért hat másik tagállammal összefogva rendkívüli segítséget a tejtermelőknek, az Európai Bizottság nem adott plusztámogatást a tej önköltségi szint alá csökkent felvásárlási árának ellensúlyozására. Aki nem tudná, a tejárak elszabadulása nem holmi piaci zavar miatt következett be, köze volt hozzá annak is, hogy április 1-jétől megszűnt az uniós tejkvóta, amely valamennyire kordában tartotta a termelést, így magát a piacot is.

Még inkább elgondolkodtató az uniós tehenészetek magára hagyása annak tükrében, hogy az Európai Bizottság időközben maximum 4,9 millió euró – mintegy 1,5 milliárd forint – összegű kiegészítő nemzeti támogatás nyújtását hagyta jóvá a zöldség-gyümölcs termelői szervezeteknek. A támogatásban azok a termelői szervezetek részesülhetnek, amelyek a közösségi jogszabályok alapján elfogadott működési programmal rendelkeznek, és programjukban támogatható intézkedéseket hajtanak végre.

Az összeg nagysága és a szereplők mennyisége – ma Magyarországon 38 termelői szervezet hajt végre működési programot – egyaránt kizárja, hogy összehasonlítsuk a két szektort, a gesztus azonban a klímaváltozás kellős közepén magáért beszél. A kiegészítő támogatással ösztönözni és erősíteni kívánják a termelői szervezetek tagjainak koncentrációját, közös piaci fellépését, a közös termékmarketing-akciókat és a termékek külföldi kiállításokon való megjelenését is. A megnövekvő árualap okozta értékesítési problémák enyhítése érdekében pedig növelnék a tárolókapacitásokat.

Arról nem esik szó – vagy csak elvétve –, hogy a termelők mennyire gazdálkodnak hatékonyan. Idén februárban például nyolc termelő és értékesítő szervezet (tész) négy feldolgozóüzemmel összefogva külön standon mutatta be a magyar meggytermesztés valamennyi termékfajtáját a meggylekvártól a meggysörig. Aztán jött a meggycsata

A zöldség-gyümölcs termelői szervezetek a közösségi támogatáson túl hiába kapnak nemzeti támogatást a közösségi jogszabályok által meghatározott feltételekkel, mindkettőt kizárólag működési programjuk finanszírozásához, ha ez a program csapnivaló. Az már hab a tortán, hogy kiegészítő nemzeti támogatásként is „a működési alapot egészíti ki” a szakmaközi szervezet közreműködésével vagy szakmaközi szervezet tagjaként felvett marketingtámogatás. Ez legfeljebb 150 millió forintig igényelhető, míg az új tárolókapacitások létrehozására 350 millió forintot is adhatnak.

Itt jut eszembe Simonka György fideszes országgyűlési képviselő, aki a pusztaottlakai Magyar Termés TÉSZ Kft. (nem tész, hanem kft.!) 11,1 százalékos tulajdonosa is legfrissebb vagyonnyilatkozata szerint. Ez a társaság 2015 áprilisa óta áll felszámolás alatt az Igazságügyi Minisztérium céginformációs adatai alapján, annak ellenére, hogy 2010-ben 344 millió, 2011-ben 115,5 millió, 2012-ben pedig 950,9 millió forintot – összesen 1,41 milliárd forint támogatást – kapott zöldség-gyümölcs termelői csoportok működési és beruházási támogatása jogcímeken.

Magyarra fordítva: lehet ész nélkül költeni a pénzt bármire, hölgyeim és uraim. Még azt sem lehet állítani, hogy a lobbierőtől függ, hogy tejre, zöldség-gyümölcsre vagy másra szórják. Ez az út azonban nem a Kánaán – még csak nem is Kána – felé vezet.