Szélekről a középre

Hasonló folyamatok tapasztalhatók az egész skandináv térségben: a befogadó és toleráns népeknek kezd elegük lenni a bevándorlókból.

Hasonló folyamatok tapasztalhatók az egész skandináv északi térségben. A befogadó és toleráns dánoknak is kezd elegük lenni a bevándorlókból. A bevándorlást korlátozni, a jóléti kiadásokat pedig növelni kívánó Dán Néppárt a most júniusban tartott választáson a második legtöbb szavazatot kapta, megelőzve a jobbközép Bal (Venstre) nevű pártot, megközelítve a szociáldemokratákat. Norvégiában a „populista” Haladáspárt 2013 óta a kisebbik kormányzó erővé vált. Finnországban a Finnek Pártja, amely egyfajta „jóléti nacionalizmust” hirdet, részt vesz a főváros irányításában.

Mona Sahlin, aki a svéd szociáldemokrata párt vezetője volt 2007 és 2011 között, és aki saját bevallása szerint húsz évvel ezelőtt aligha gondolta volna, hogy egyszer szóba fog állni Akessonnal, most így magyarázza a kialakult helyzetet: „Azok az emberek, akik most Akessont hallgatják, nem bíznak többé a politikusokban. Nem bíznak Stockholmban. Azt gondolják, a dolgok nem mennek rendben. Úgy érzik, nem hallgatnak rájuk.” A szociáldemokrata vezető ezzel meg is magyarázta, miért törnek előre akár a jobb-, akár a baloldali szélsőségek nemcsak a skandináv országokban, hanem az egész Európában, az északi csücskétől egészen a görög szigetekig, ahol a szélsőbaloldalinak mondott Sziriza kormányra is került.

A sokat emlegetett globalizációval, amely nem más, mint – ahogy David C. Korten is írta híres könyve címeként – tőkés társaságok világuralma, egyre kevésbé elégedettek Európa polgárai, hiszen nem nagyobb jólétet hozott, mint propagálói hirdették, hanem bizonytalanságot és elszegényedést az európai társadalmak széles rétegeinek. A fősodorbeli – jobb-, illetve balközépnek nevezett – pártok, minden bizonnyal erős összefüggésben a pártfinanszírozással, megszűntek a hagyományos jobb- vagy baloldali értékeket képviselni, és teljes kiszolgálóivá váltak a nemzetközi tőke által képviselt érdekeknek, ami az Amerikával kötendő szabad kereskedelmi egyezmény vitájakor is jól látszott. Bár népszavazáson az európaiak elutasítanák az egyezményt, az európai parlamenti vitában éles kritikát csak a szélsőségesnek tekintett pártok fogalmaztak meg. Ha pedig a szélsőségek képviselik a többséget, a jobb- és balközép erők pedig a kisebbséget, akkor egyre inkább az utóbbiak válnak szélsőségessé, az európai értékek – amelyek meghatározása nem a liberálisok monopóliuma – és érdekek elárulóivá.