Energetikai kiszorítósdi

A Déli Áramlat után a Tesla az amerikai nyomás alatt álló EU célkeresztjében.

A leggyengébb láncszem, Bulgária esetében működött ez a politika a leghatékonyabban. Ezzel párhuzamosan az európai energiabiztonság erősítésére – valójában Oroszország leválasztására – Amerika előhúzta a palagázkártyát, az Európai Unió mind hatékonyabban érvényesítette az úgynevezett harmadik energiacsomagot, és a talán nem véletlenül lengyel ihletésű energiaunió ötlete is kiteljesedni látszik. Az ukrán válság kirobbanásával a Moszkvára nehezedő nyomás tovább erősödött, így éppen akkor lehetetlenült el a Déli Áramlat, amikor minden korábbinál világosabbá vált egy alternatív tranzitútvonal megépítésének fontossága. Ezt váltaná ki a már érezhetően a tanulságok levonásával tervezett Török Áramlat, amelynek meghosszabbításában Moszkva közvetlen szerepet nem vállalna, ám ugyancsak érdekelt abban, hogy a gáz egy déli útvonalon is eljusson a dél-, közép- és nyugat-európai piacokra. Csakhogy a megnövekedett feszültség következtében mindent felülír a nagyhatalmi szembenállás: az Egyesült Államok és gyenge, egyre kiszolgáltatottabb szövetségese, az Európai Unió még eltökéltebben akarja beszorítani, Kelet felé tolni Oroszországot. Dél- és Közép-Európa azonban változatlanul érdekelt a szállítási útvonalak diverzifikálásában, hiszen nem tud, de nem is akar hátat fordítani az orosz gáznak. Közben sürget az idő is, mert még ha nem is biztos, hogy a Gazprom 2019-ben leállítja az ukrajnai gáztranzitot, Vlagyimir Putyin bejelentését nem lehet figyelmen kívül hagyni, egy ilyen lépésre fel kell készülni.

Ezért aztán, bár maga a Török Áramlat még csak a tervezőasztalokon létezik, a határtól Közép-Európáig vezető szakaszt illetően több elképzelés is fut. Erős ellenszélben ugyan, de alkupozíciók és projektek keresése folyik a térségben. Magyarország számára most a legfontosabb, hogy ebben a versenyben benne legyen. Ilyen érdekei vannak a régió többi országának is, így különböző elképzelések versengenek azért, hogy eljuttassák térségünkbe a gázt a török–görög határról. Ilyen a Bulgáriát, Romániát, Ukrajnát és Magyarországot bekapcsoló szlovák terv, az Eastring. Az egyre inkább cseh irányítás alá kerülő Eustream energetikai cég törekvése mellett lobbizott nemrég Moszkvában Robert Fico szlovák miniszterelnök, s jónak tűnik az elképzelés brüsszeli beágyazottsága is. S nem csak azért, mert a szlovák Maros Sefcovic az EU energetikai biztosa. Úgy tűnik, az unió semmiképpen sem hagyná ki egy ilyen elképzelésből „trójai falovát”, Bulgáriát. Az Eustream által tervezett projekt nagyrészt meglévő csövekre alapoz, s 1,3 milliárd eurós beruházási költséggel számol. A tervek szerint a 2018 végére üzemképes Eastring hossza az útvonaltól függően 832 vagy 1015 kilométer lenne, s az első szakaszban 20, később 40 milliárd köbméter gázt lenne képes szállítani. A magyar problémákra azonban nem jelentene megnyugtató megoldást. Eleve bizonytalan, hogy az útvonal érinti-e Magyarországot, de nem örülne annak a Gazprom sem, ha ismét az örökké ingadozó Bulgária pálfordulásaihoz kellene alkalmazkodnia.

Budapest így nem zárkózik ugyan el a cseh–szlovák tervektől, azonban inkább a görög–macedón–szerb–magyar útvonalat támogatja, amelyről először Vlagyimir Putyin februári budapesti látogatásának előestéjén egyeztetett a magyar és a szerb kormányfő. Ezt követően az érintett országok külügyminiszterei is tárgyaltak a projektről, amelyet erősít az is, hogy a görög szakasz építésére Moszkva 2 milliárd eurós hitelt kínált Athénnak. A Tesla névre keresztelt vezeték legkevesebb évi 30-36 milliárd köbméter gázt szállíthatna, s a becsült ára 5,5 milliárd euró volna. Az elképzelés iránt azonban finoman szólva is visszafogott érdeklődést mutat az EU, pedig nélküle nincs sok esély az építkezésre.

Geopolitikai kérdésről van szó, a döntés messze nem csupán üzleti megfontolásoktól függ, s nem meglepő, hogy Washington egyik elképzelésnek sem tapsol. Borítékolható ennek fényében az EU hozzáállása is. Lényegében ott tartunk tehát, ahol a Déli Áramlattal. Az új hidegháború e déli frontján egyelőre nem Moszkvának áll a zászló, az orosz gázra alapuló projektek brüsszeli lobbija gyenge, ráadásul az Iránnal szembeni szankciók feloldása tovább bonyolítja a helyzetet. Nyugat-Európát azonban ez a feszültség nem igazán érinti, hiszen az ő problémáit már megoldotta az Északi Áramlat. A Balkán és Közép-Európa közben energiabiztonságának erősítésére vár, s ez orosz gáz nélkül továbbra is elképzelhetetlen. Így régiónk számára megnyugtató lenne, ha a jelenlegi, egyre bizonytalanabb tranzitútvonal kiváltására immár nemcsak tervek lennének, hanem valami végre már épülne is.