Marxizmus a börtönben

Ki gondolná, hogy ekkora keletje van újabban a politikai filozófiának Európa-szerte a börtönökben?

Ki gondolná, hogy ekkora keletje van újabban a politikai filozófiának Európa-szerte a börtönökben? Nem is olyan rég hallhattunk róla, hogy a norvég tömeggyilkost, Anders Breiviket felvették az Oslói Egyetem politikatudományi szakára: ott még ugyan nem tartunk, hogy a 35 éves férfi részt is vehessen az órákon, de azért a képzést így is teljesítheti. Legalább így sem telnek majd unalmasan a 77 ember, köztük rengeteg tizenéves haláláért felelős gyilkos mindennapjai, az a röpke két évtized, amit börtönben kell töltenie tettéért. Ahogy hasznosan teltek azon magyar rabokéi is, akiknek a Közélet Iskolája nevű csoport tartott három hónapon keresztül társadalomtudományi képzést, többek közt Bourdieu-szövegekkel megismertetve őket. A két eset közti különbség persze látványos: a magyarok esetében nem tömeggyilkosokról van szó, és messze nem élnek olyan kényelmes körülmények között, mint mondjuk Anders Breivik. Azt mégis nehéz megmagyarázni, miért gondolta úgy a magyar szervezet, hogy radikálbalos politikai nézetekkel kell megismertetni azokat a rabokat, akiknek feltehetőleg jóval általánosabb képzésekre lenne szükségük. Az ugyanis nem kérdés, hogy a társadalomba való visszailleszkedést a tanulás határozottan segítheti. A lázítás, a társadalomhibáztatás és a kapitalizmusellenes nézetek kifejtése ellenben kevésbé.

Augusztus 3-án jelent meg a Kettős Mérce blogon egy cikk, amelyből megtudtuk, hogy az uralkodó gazdasági-politikai folyamatokról való tudás „éppolyan fontos az aktív társadalmi részvételhez, mint a szabályok betartása vagy a munkavégzés – ami mostanában egyedüli állampolgári feladatként tűnik fel a közbeszédben” (Dósa Mariann). Szemlézték a rabok reflexióit is, így minderről a tudásról még pontosabb képet kaphattunk. Az egyik elítélt például ekként foglalta össze a tanultakat: „a kapitalizmus pont a normákhoz való igazodásból profitál”. Ez aztán tényleg felháborító, hogy még profitálnak is a normákhoz való igazodásból: épp ezt kell oktatni egy rabnak, úgyis már minden mással annyira tisztában van, hogy a kapitalizmusellenes-normaellenes hangulatkeltés az, amire a legnagyobb szüksége van!

Fény derült a fogyasztás megszégyenítő voltára is, s hogy „a létező felső osztály az alsóbb osztályok kizsákmányolásával bezárja a lehetőséget, a tényleges egyenjogúságot hangoztatva pontosan az ellenkezőjét cselekszi”, az egyik rab pedig kifejtette: a foglalkozások során teljesen felháborodott lelkiállapotba került a világban zajló eseményekről hallván. Hisz mindenki tudja, hogy a cselekvéshez sokszor kell a felháborodott lelkiállapot, márpedig kitörni csak cselekvéssel lehet. A kedves aktivisták is így gondolhatták: hisz egy tüntetésen való részvétel előtt is szükséges rendesen felháborodni a Facebookon, akkor hát biztos ez kell a raboknak is.

Erkölcsfilozófia, alapvető pénzügyi ismeretek, bevezetés a munka világába? Ugyan már! Bourdieu kell! Kapitalizmusellenesség, marxizmusközeli nézetek és az elit hibáztatása! Fő a társadalmi tudatosság, anélkül nehéz eldönteni, kire érdemes végtelenül dühösnek lenni.

Nem lehet mondani, hogy nem volt kiktől tanulni: Dósáék tavaly decemberben Hogyan neveljünk forradalmárokat? címmel írtak a Kettős Mércén az indiai piroslámpás negyed lányainak nyújtott társadalomtudományi képzésről. Az is remek ötlet volt, de talán mégsem kellene a köztörvényesekből rögtön forradalmárokat nevelni. Lehet, hogy egy huszonéves radikálbalos hippi szerint a normakövetésnél nincsen borzalmasabb, de az elítéltek között talán mégsem ezeket a tanokat kellene terjeszteni.