A drogos, részeg, mocskos, vagy csupán látványosan idegen fesztiválozókat ért vádak mint legfőbb ellenérvek azonban célt tévesztenek. A Sziget e tekintetben nem különbözik bármely más rendezvénytől, amelyen az emberek a hétköznapok kötelékeit ledobva, önfeledten szórakoznak. Ez persze nem jelenti, hogy örömteli lenne, amit a fesztiválon tapasztalunk. De attól tartok, a felszínesség, az egyén érdekeinek mindenekfeletti érvényesítése, a cinizmus vagy a szimpla bunkóság általános jelenség, és nem korlátozódik augusztus egyetlen hetére a Hajógyári-szigetre. Az már sokkal izgalmasabb kérdés, hogy a sokszínűség jegyében rendezett fesztivál vendégei miért válnak egyre egyformábbá. A kis területre zsúfolt rengeteg önmegvalósítás kioltja egymást és hasonul. A szabad, egyéni és különleges emberek önkéntes uniformizációja pedig rémisztő fejlemény. Hiszen, ha a szabadság elmossa a különbségeket, idővel magát a szabadságot sem lehet majd megkülönböztetni annak hiányától.
És ez hatással van a kulturális sokszínűségre is. Nem várom persze, hogy az opera vagy a cirkusz felülmúlja a nagyszínpadot, de a futószalagon készült sztárfellépők jellegtelensége ijesztő méreteket öltött, ami lassan a szórakoztatás célját és értelmét is megkérdőjelezi. A Sziget komoly (gazdasági) haszonnal jár, ez nem kérdés, az már viszont annál inkább, hogy mi marad belőle, és mi belőlünk a feneketlen szabadság hatására.
