De van egy kérdés, amely felett általában szokás elsiklani: ítélkezhet-e valaki csupán a kulturális hovatartozása, vagy eltérő rasszjegyei miatt hitelesen a többségi társadalomról? Tálalhatja-e az illető szubjektív tapasztalatait egy újságíró úgy, mint minden érintett tapasztalatát? Értékesebb-e mondjuk egy szociológus szakmai tapasztalatánál egy – csak a bőrszíne miatt – a bevándorláspártiság szóvivőjévé kiszemelt ember esetlegességtől nem mentes véleménye? Ha a rasszizmusról beszélünk, hitelesebbek-e az előbbi személy kutatási eredményeinél az utóbbi kiragadott példái? Semmiképpen sem. De a bulvárba belefér az egy sztoriból következő általánosítás, a célnak pedig messzemenőkig megfelel. Elvégre ki lenne olyan szívtelen, hogy észérvekkel, szakértőkkel vagy statisztikákkal cáfolna egy mártírt? Így kreál az egyéni történetekből „általános” álvalóságot a média. Így formálódik a közbeszéd a tollforgatók által kívánt irányba.
És így plántálják saját értékítéletüket, esetleges ideológiai elfogultságaikkal együtt az emberek fejébe.
Úgyhogy jó, ha a józan eszünknél maradunk.
