Kifizetetlen számlák, elmaradt bérek, tartozás miatt elvitt fénymásolók, törölt úszótanfolyamok, papír-, kréta- és filctollhiány – megkezdődött az iskolai tanév. Nem így képzeltük. A 3600 iskoláért felelős (?) Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) nyolcmilliárd forinttal tartozik fűnek-fának, a gázszolgáltatótól kezdve az iskolabusz-vezetőkig. Érthetetlen, miként vághatott neki a tanévnek ilyen tartozásokkal egy több százezer diák oktatásáért felelős központ. Tudjuk, hogy a bürokrácia nagy úr, és az adminisztráció bonyolultan adminisztrálja saját magát, de a tanév idén is szeptember első hetében kezdődött, ami nem érhette meglepetésként a Klik apparátusát sem.
A pénzhiány miatt a tanárok saját fizetésükből veszik a filctollat, a krétát és a fénymásoló papírt, a szülők dobják össze a tintapatronra valót. A helyzet méltatlan. És nem csak Klebelsberg Kunó egykori vallás- és közoktatásügyi miniszter szellemi hagyatékához. Magához az oktatáshoz. Az iskolák finanszírozásának problémái ismét rávilágítottak arra, hogy ha egy csúcsminisztériumban egybevonják a szociális ágazatot, az oktatást, az egészségügyet és a kultúrát, akkor az egyes területek érdekeit nehezebben lehet képviselni. Helyeselhető, hogy minél kisebb különbség legyen az egyes oktatási intézmények anyagi színvonala között, de nem egy újabb bürokratikus vízfejre lenne szükség. Az oktatási intézmények 2013-ig főként önkormányzati forrást kaptak, vagyis a gazdag település többet, a szegényebb kevesebbet fordíthatott az iskoláira, de az egyenlőség elve most úgy néz ki, hogy a Klik egyformán tartozik mindenkinek – az egyes városok, falvak anyagi helyzetétől függetlenül.
A helyzet értelmezésénél két forgatókönyv jöhet számításba. Vagy nincs az államkincstárban hónapok óta annyi pénz, hogy a központ kifizethesse lejárt tartozásait, vagy szándékos a forráselvonás. Egyik verzió rosszabb, mint a másik. A kormány talán legszimpatikusabb tagja, Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a napokban ígérte, hogy rendezni fogják a finanszírozást, és „a többletforrás biztosítása után joggal várja el mindenki a Kliktől, hogy jövőre már anyagi nehézségek nélkül lássa el feladatát”.
Sajnos a diákok, a tanárok és a szülők már idén és tavaly is ezt várták volna, talán nem alaptalanul. Az elsős, másodikos és harmadikos diákok ingyenes tankönyvei, az óvodások ingyenes étkeztetése, a pedagógus-életpályamodell bevezetése, a duális képzés elindítása, az egyetemek finanszírozásának átláthatóbbá tétele mind-mind üdvözlendő lépések, amelyeket nem lenne szabad a Klik tehetetlenségével beárnyékolni. Az illetékeseknek már nyáron tudniuk kellett volna, hogy szeptemberben botrány lesz a kifizetetlen számlákból, bérekből. Kisvállalkozók mehetnek tönkre, a pedagógusoknak pedig több helyen a szülők adnak előleget elmaradt fizetésükre. De amennyiben nem számít, hogy a körbetartozások országában az állam nem mutathatna ilyen példát, akkor nézzük cinikusan, tisztán politikai szempontból a kérdést: a szülők is szavazók, ami több mint egymillió diák esetében nem elhanyagolható bázis.
Lehetnek az igazgatók bármennyire is lojálisak, besegíthetnek erejükön felül az önkormányzatok, a kudarc mégis önmagáért beszél. Joggal vetődik fel a kérdés: mi értelme volt szétválasztani az iskolaépületek fenntartását (az önkormányzatok feladata) és az oktatási funkciót (a Klik reszortja), ha ilyen kétségbeejtő lett az eredmény? A kezdeti gépházzajokat még el lehetett fogadni, mert a jó szándék megkérdőjelezhetetlen volt. De azóta már két tanéven túl vagyunk
