Egyre több külföldi edző dolgozik magyar labdarúgócsapatoknál, ami azért is örvendetes, mert ők az élő bizonyítékai annak, hogy a magyar edzők semmivel sem rosszabbak külhoni társaiknál. Ugyanis a magyar focisták bármilyen származású trénerrel ugyanolyan eredménytelenek. Van viszont az edzői munkának egy meghatározó eleme, amelyben a honi trénerek messze külföldi kollégáik fölött állnak, jelesen a mérkőzések után adott nyilatkozatokban.A külföldiek értelemszerűen nem tudnak magyar módra nyilatkozni, nemcsak a nyelvi nehézségek miatt, hanem szegények egyszerűen nem tudják, hogy hazánkban mikor mit kell mondani. A külföldiek hajlamosak a körülményeket hibáztatni a sikertelenségért: a hiányos feltételeket, a klubvezetés alkalmatlanságát, a magyar labdarúgás struktúrájának bajait, ami demagógia és populizmus. A nézőknél olcsó népszerűség szerezhető vele, de elriaszthatja a szponzorokat, megbánthatja az egyesület társadalmi aktivistáit, megsértheti az állami sportszerveket, de ami a legrosszabb: rátapintanak az igazságra, amit a hazaiaknak sem illik, hát még az idegeneknek!A mérkőzések utáni rövid szakmai értékelés egy speciális műfaj, amelynek egyik jellemzője, hogy mindig van valami pozitívum, amit kiemelnek. Például a nyolcvanas években mindegyik edzői nyilatkozat úgy kezdődött, hogy „az akarással nem volt baj, küzdöttek a fiúk, de...„ Akkoriban elismerésre méltónak vélték a szakemberek, hogy a labdarúgók küzdöttek. Jóllehet a mondat valódi értelme az, hogy a fiúk nagyon akartak futballozni, de nem tudtak, mert bénák a nyomorultak. Ma ugyanezt úgy mondják, hogy „a játék minden elemében felülmúltuk az ellenfelet, csak az előrejátékban nem tudtunk kibontakozni”. Magyarul bedobásban, orrfúvásban, időhúzásban jók voltunk, sőt a saját kapunk felé is ügyesen passzoltunk, csak éppen támadásban (ami állítólag a játék lényege) nem mentünk semmire.Ha ráadásul ki is kapott a csapat, akkor hozzátesszük: „az ellenfél megtalált egy gólt.„ Ugyanis az ellenfél nem rúgja vagy fejeli a gólt, hanem találja. A mondás szerint a sikert nem kell magyarázni, de a futballedző mindig kommentálja a csapata góljait. A magyar bajnokságban a gólok egyharmada úgy születik, hogy a csatár kóvályog a kapu környékén, valaki fejbe rúgja a labdával, s az a kapuba pattan. Ha a kapus vagy egy hátvéd találja fejbe a csatárt, akkor szemfüles volt a fiú, ha saját játékostársa lövi telibe, akkor egy jól begyakorolt figura vezetett eredményre. De van gól, amely rosszkor jön. Hányszor hallottuk, olvastuk: „a korán szerzett gólunk görcsössé tette a fiúkat.” Ha az ellenfél rúg gólt az elején, akkor „a korán kapott gól sokkolta a csapatot„.Vannak állandóan visszatérő edzői eufemizmusok. Ha kilencven percen át a két tizenhatos között rugdossák ész nélkül a labdát, arra az edző azt mondja, hogy „hatalmas taktikai csata folyt”. Ha saját magát is szeretné megdicsérni: „a fiúk fegyelmezetten végrehajtották az utasításaimat.„ Ha a bíró teljesítményével elégedetlen: „a játékvezető működésével sohasem foglalkozom, de...” Ha nagyon elverték a csapatot: „láttam biztató jeleket.„Vannak speciális nyilatkozatok is, például amikor a követendő taktikáról faggatják az edzőt. Ezt általában nem árulják el előre, de amikor a múltkoriban a mérkőzés szünetében az öltöző felé baktató mestertől megkérdezte a tévériporter, hogy milyen utasítással küldi ki a második félidőre a játékosait, a következő veretes válasz hangzott el: „Próbáljanak egy gólt rárúgni az eredményre.”Nos, ilyen nyelvi magaslatokig még a legzseniálisabb külföldi edzők sem jutnak el.
origo.hu
Megöltek egy nőt Budapesten
