Erről azonban sajnos egyre többen megfeledkeznek. A legutóbb például Szelényi Zsuzsa, az Együtt – a Korszakváltók Pártja politikusa állt elő azzal, hogy mekkora szégyenben vagyunk, mert „az Európai Unióban a 6 év alatti gyermeket nevelő nők 60 százaléka dolgozik, míg Magyarországon csak 38 százalékuk”. Ő ezért többek között pluszpénzzel ösztönözné, hogy a családok mielőbb adják be bölcsődébe a gyerekeket, és az apákat küldené gyedre, mert ettől várja a nők munkaerő-piaci helyzetének javulását.
Talán az ötlet maga nem is butaság. Nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy mindenféle ösztönzőkkel, kvótákkal és egyéb, Nyugaton nagy divatnak örvendő szabályozó eszközökkel segíteni lehet a nők elhelyezkedését. Én ezt kész vagyok elfogadni, habár magam egészen más módszereket alkalmaznék. Így csak egyetlen szerény kérésem lenne: ne bújjunk mindig a gyerek mögé, hanem legyünk végre őszinték egymással! Mert az efféle programok valójában nem a családról, nem a férfiakról, és még csak nem is a gyermekről szólnak. Egyedül a feministák által elképzelt nőről. Aki azt hiszi, hogy csak az ő vágyai számítanak.
