A szólásszabadság utolsó bástyái

A politikának is megvan a maga Newton-törvénye: addig nyomul egy irányba, amíg erő nem hat rá.

Az Economist blogírója arra emlékeztet, hogy Irving 2006. évi elítélésekor egyik kollégája a következőt írta a lapban: „A holokauszttagadás elleni törvénykezés sohasem volt jó ötlet. A neonácik ellen a legjobb védekezés az érvelés és a nevetségessé tevés, nem pedig a büntető törvénykönyv. E törvények különösen védhetetlennek látszanak olyan időkben, amikor a nyugati világ a vallási fanatikusokkal szemben a szólásszabadságot védi. Mr. Irving számára büntetésnek elég volt, hogy elvesztette szakmai hitelességét. Nem kell, hogy a szabadságát is elveszítse.” A blogíró szerint az idézett megállapítás óta semmi olyan nem történt, ami az „érvelés és nevetségessé tevés” érvényességét a büntetőjogi felelősségre vonással szemben megkérdőjelezte volna. A gyűlöletbeszéd tekinthető ostobaságnak, sőt a szólásszabadsággal való bűnös visszaélésnek, de ez nem egyenlő a jogsértéssel. A biztos asszonyt nem zavarja, hogy azokat a kijelentéseket, amelyeket az unió némely országában gyűlöletbeszédként ítélnek el és büntetnek, az amerikai alkotmány a szólásszabadsághoz való jogként védi. Mivel a gyűlöletbeszéd tartalmát sem a törvényhozók, sem a bíróságok, sem a közvélemény nem definiálta pontosan, minden ilyen gyanúsításnál a szólásszabadságot kell előtérbe helyezni a korlátozások követelésével szemben. Olyan időkben, amikor az idegengyűlölő, euroszkeptikus pártok az egész kontinensen egyre nagyobb teret nyernek, a túlbuzgó brüsszeli bürokrácia túlkapásai visszafelé sülhetnek el.

A tömeges bevándorlás történelmi kihívást jelent Európa számára. Akár felnő Európa e feladathoz, akár nem, egy biztos: demokratikusan meg nem választott bürokraták részéről gyengén definiált bűncselekmények miatti „súlyos büntetéssel” való fenyegetés nem fogja növelni annak az esélyét, hogy megbirkózzon e kihívással. A blogíró véleményéhez annyit lehetne hozzáfűzni, hogy a politikának is megvan a maga Newton-törvénye: addig nyomul egy irányba, amíg erő nem hat rá. Itt az ideje, hogy a szólásszabadság érdekében ezt az erőt a vallási és a politikai fanatizmussal szemben végre felmutassuk.