Aki Angela Merkel európai parlamenti beszédét végighallgatta, nem ájult el az izgalomtól. A vitába némi színt csak egyes frakcióvezetők hoztak, mint például Marine Le Pen, aki Merkel társelőadóját, saját elnökét, Francois Hollande-ot Németország franciaországi helytartójának nevezte, vagy Nigel Farage, aki szerint a két vezető egy korrupt és romlott Európát vezet, és amit mondtak, az csak további romlást eredményez. Farage szerint Németország totálisan uralja Európát, és nagymértékben leértékelt valutájával jelentős exporttöbbletet ér el a többi tagország rovására. Amikor huszonöt évvel ezelőtt a francia elnök és a német kancellár utoljára együtt szerepelt az Európai Parlamentben, egyenrangú feleket láthattunk, most Franciaország hangja a jelentéktelennél alig több. Merkel az egész világot hívja Európába, de akik jöttek, azok 80 százaléka nem szíriai, hanem más országból származó fiatal férfi gazdasági menekült. És amikor egy ország, mint Magyarország, ellenkezik, annak véleményét félresöprik.
Nem csoda, hogy ez a beszéd nem tetszett Angela Merkelnek, aki néma undorral hallgatta végig. A kancellár asszony igazán csak Guy Verhofstadt, a liberális frakcióelnök felszólalásának örülhetett, aki a szokott vehemens gesztikulálásával adta elő, hogy még mindig kevesli Európát. Szerinte a válság oka az, hogy nincs közös kormányunk, hogy nincs közös szuverenitásunk és nincs egység. A XIX. és XX. században húszmillió embert mészároltak le, és nem Európa, hanem a nacionalizmus és a populizmus miatt. A problémáinkon nem tudunk úrrá lenni, amíg nincs közös politikánk, közös kormányunk, közös pénzügyminisztériumunk és közös külpolitikánk. A jelen lévő két vezető történelmi felelőssége, hogy ezeket létrehozza.
A liberális vezető úgy gondolta, hogy ha nem is minden jelenlévő, de a nagy többség véleményét képviseli. Ebben igaza is lehet, mert szenvedélyes beszéde nagy tapsot kapott, legfeljebb annyit tehetnénk hozzá, hogy az európai képviselők nagy többsége a valóságban az európai emberek törpe kisebbségét képviseli. Az európai polgárok 70-80 százaléka ugyanis nem ért egyet a Verhofstadt által felvázolt föderális államformával, finanszírozni meg végképp senki sem akarja, még a beszédét nagy lelkesedéssel fogadó Merkel sem. Amit Verhofstadt akar, ahhoz a GDP 15-20 százalékát kellene központosítani és újra elosztani a gyengébben fejlett tagállamok felzárkóztatására. Erről azonban Angela Merkel és a többi centrumország vezetője hallani sem akar, sőt még a jelenlegi, a GDP egy százalékát kitevő közös költségvetést is sokallják. Egyszer valaki talán Verhofstadtot is felvilágosíthatná, hogy amit akar, annak mi az előfeltétele. De ne várjunk túl sokat az uniós képviselőktől, különösen azt ne, hogy konzisztensen gondolkodjanak.
Merkel viszont, mint a Mátyás királyról és az okos lányról szóló mesében (aki jött is, meg nem is, volt is rajta ruha, meg nem is, és hozott is ajándékot, meg nem is), mondott is valamit, meg nem is. Azt is mondta, hogy a menekülteknek hazájukban kell biztosítani a megélhetésüket, meg azt is, hogy Európa nem zárkózhat el a menekültek elől, akik reménykedve tekintenek ránk, ahogy huszonöt évvel ezelőtt mi is reménykedtünk az egységes Németország és az egységes Európa megvalósításában. Ne arctalan tömeget lássunk a bevándorlókban, igaz viszont, hogy nekik meg integrálódniuk kell, tiszteletben kell tartaniuk törvényeinket, és meg kell tanulniuk a nyelvünket.
Merkel politikai karrierjét annak köszönheti, hogy mindig jól ráérzett a közhangulatra, ezért is mond mindig mást, egyszer (az igazságnak megfelelően) azt, hogy a multikulturális együttlét megbukott, másszor pedig azt, hogy a bevándorlóknak integrálódniuk kell (amiről az eddig tapasztaltak alapján mindenki tudja, hogy nem fog menni). Merkel az Európai Parlamentben kifejtett pozíciójából bármerre el tud mozdulni, kérdés azonban, hogy a német közvélemény meddig fog hinni neki.
Rövid távon azonban az európai sajtó az, ami számít, és e sajtó kifejezetten bevándorlás-barát, feltehetően abból kiindulva, amit először nyíltan Javier Solana valamikori NATO-főtitkár fogalmazott meg a nemzetállamokat megteremtő vesztfáliai béke 350. évfordulója alkalmából tartott megemlékezése során, hogy ugyanis a nemzetállam elavult, fel kell számolni, amit a bevándorlás nagymértékben elősegíthet. Egy legutóbbi Eurobarométer-felmérés szerint azonban az európaiak 90 százaléka ragaszkodik nemzetállamához, így a felszámolás nem fog könnyen menni, bármilyen szenvedéllyel is követeli azt Verhofstadt és mindazok, akik tapsoltak neki.
