Merkel viszont, mint a Mátyás királyról és az okos lányról szóló mesében (aki jött is, meg nem is, volt is rajta ruha, meg nem is, és hozott is ajándékot, meg nem is), mondott is valamit, meg nem is. Azt is mondta, hogy a menekülteknek hazájukban kell biztosítani a megélhetésüket, meg azt is, hogy Európa nem zárkózhat el a menekültek elől, akik reménykedve tekintenek ránk, ahogy huszonöt évvel ezelőtt mi is reménykedtünk az egységes Németország és az egységes Európa megvalósításában. Ne arctalan tömeget lássunk a bevándorlókban, igaz viszont, hogy nekik meg integrálódniuk kell, tiszteletben kell tartaniuk törvényeinket, és meg kell tanulniuk a nyelvünket.
Merkel politikai karrierjét annak köszönheti, hogy mindig jól ráérzett a közhangulatra, ezért is mond mindig mást, egyszer (az igazságnak megfelelően) azt, hogy a multikulturális együttlét megbukott, másszor pedig azt, hogy a bevándorlóknak integrálódniuk kell (amiről az eddig tapasztaltak alapján mindenki tudja, hogy nem fog menni). Merkel az Európai Parlamentben kifejtett pozíciójából bármerre el tud mozdulni, kérdés azonban, hogy a német közvélemény meddig fog hinni neki.
Rövid távon azonban az európai sajtó az, ami számít, és e sajtó kifejezetten bevándorlás-barát, feltehetően abból kiindulva, amit először nyíltan Javier Solana valamikori NATO-főtitkár fogalmazott meg a nemzetállamokat megteremtő vesztfáliai béke 350. évfordulója alkalmából tartott megemlékezése során, hogy ugyanis a nemzetállam elavult, fel kell számolni, amit a bevándorlás nagymértékben elősegíthet. Egy legutóbbi Eurobarométer-felmérés szerint azonban az európaiak 90 százaléka ragaszkodik nemzetállamához, így a felszámolás nem fog könnyen menni, bármilyen szenvedéllyel is követeli azt Verhofstadt és mindazok, akik tapsoltak neki.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!