Ami a civilszervezetek helyzetét illeti, valóban megalapozatlannak tűnik a kormány fellépése a Norvég Alap által finanszírozott szervezetek ellen. Ám szeretnék emlékeztetni a The New York Times 2014. szeptember 6-i számában megjelent, Foreign Powers Buy Influence at Think Tanks (Külföldi hatalmak befolyást vásárolnak a tudásközpontoknál) című írásra. E tanulmány többek között épp a Norvég Alap kapcsán kérdőjelezi meg azt a gyakorlatot, amikor a külföldről finanszírozott civilszervezetek külföldi érdekek mentén avatkoznak be egy ország gazdasági vagy politikai életébe, amit Amerikában egyébként egy 1938-as törvény szabályoz (Foreign Agents Registration Act). A sajtó szabadságát illetően Colleen Bell igazán sajnálhatja, hogy – magyar nyelvtudás híján – nem követheti közvetlenül az olyan médiumokat, mint az RTL Klub vagy az ATV, nem is beszélve a Klubrádió Bolgár György által vezetett műsoráról vagy az Index hírportálról. Mindez bizonyára árnyalná a magyar sajtószabadságról alkotott véleményét.
Colleen Bell hangsúlyozta: az Egyesült Államoknak az a politikája, hogy világszerte támogatja az erős demokratikus intézményeket és a jogállamiságot, ami nyilván a mostani beszédét is inspirálta. Sajnos azonban ha az eredményeket nézzük – akár Irakban, akár Afganisztánban vagy Líbiában, nem is beszélve Ukrajnáról, ahol a demokráciába az Egyesült Államok (Victoria Nuland tudósítása szerint) ötmilliárd dollárt fektetett –, azok meglehetősen kiábrándítók. Félő, hogy Magyarországon sem lesz ez másképp, hiszen a hazai problémákat a magyaroknak kell megoldaniuk. Ezen pedig nem segít, ha az Egyesült Államok nagykövete olyan politikai erők véleményét tolmácsolja, amelyek oly messze vannak a magyar valóságtól, hogy még az ötszázalékos parlamenti küszöb átlépése is gondot okoz számukra.
