Európai elitek és értékrendek

Kiderült, hogy az unió fővárosa egy terroristafészek, de jöhet-e valami jó Brüsszelből, tehetnénk fel a bibliai kérdést.

Egy másik, a vallást érintő emlékezetes vita az volt, amikor 2004-ben az új Európai Bizottság megválasztásakor Olaszország Rocco Buttiglionét, egy hívő katolikust jelölt a biztosi posztra. Meghallgatása során ő az egyház és az állam szétválasztását (John Locke-ra utalva) azzal a példával illusztrálta, hogy ő hiheti ugyan, hogy a homoszexualitás bűn, de ennek az állami életben mindaddig nincs jelentősége, míg azt nem mondja, hogy bűntett is. Filozofikus példabeszéde a posztjába került: a parlament hangadói azzal fenyegetőztek, hogy az egész bizottságot elutasítják, ha Buttiglione annak tagja lesz (egyéni jelöltet ugyanis nem utasíthattak el).

Mindennek azonban csak szimbolikus jelentősége lenne, ha az unió elitjét uraló gondolkodásmód kritikus helyzetekben, mint például a jelenlegi tömeges bevándorlás, nem vezetne döntésképtelenséghez, illetve tragikusan rossz döntésekhez. E gondolkodásmód egyik alapvető eszköze a bűntudatérzés keltése mindazokban, akik nem értenének egyet az uralkodó elit felfogásával, például a bevándorlás kérdésében. Akik a tömeges bevándorlást elutasítják, azok „idegengyűlölők”, ami ellen az uniónak a lisszaboni szerződés 67.3 paragrafusa szerint harcolnia kell. És hogy Európában tömegével vannak idegengyűlölők, annak bizonyítása az Európai Társadalmi Kutatás (European Social Survey) nevű, az unió által finanszírozott akadémiaközi szervezet feladata, amely kétévente közreadja riasztó adatait, különösen elmarasztalva az unió új tagállamait.

Nálunk a Tárki legutóbbi kutatási eredményei szerint például a magyarok harmadának gondolkodására jellemző a „biológiai rasszizmus”. Rasszizmus vagy sem, minden ország állampolgárainak megvan a joguk ahhoz, hogy akiket nem akarnak, nem fogadnak be, és ezt emelt fővel, bűntudat nélkül tegyék – bárhogy minősíti emiatt az Európát jelenleg uraló elit és az annak érdekeit kiszolgáló akadémiai háttér.