Nehéz ezeket a falakat lebontani. Cigányok a magyarokra, magyarok a cigányokra panaszkodnak nekem. Mindenkinek vannak sérelmei, félelmei, előítéletei. A távolságtartás azonban megtartja az idegenséget a másik irányában. Persze ezen a terepen a meggondolatlan, hegyibeszélő liberális recept sem járható út. A faluban az egyik rendkívül liberális szellemiségű, már-már provokatívan cigánypárti lelkész elődömről mesélik, hogy amikor óvodás leányait a roma pajtások kézen fogva hazavitték a putriba, otthon folytatandó a játékot, hirtelen megfeledkezett a liberális nézetekről, s azon nyomban cigánymentes óvodába vitte a gyermekeit.
Jézus belép Samáriába, amit az övéi jobbnak látnak kikerülni. Odamegy és megszólít, beszédbe elegyedik. Fesztelen és egyszerű szavakkal oldja a feszültséget, pontosabban nem is vesz tudomást azokról az emberi kötöttségekről, amelyekhez mi valósággal ragaszkodunk. Megláttatja a reménységet azzal, aki már nem mer reménykedni. Talán nagy szavak ezek, de az egyház társadalmi és missziói felelősségvállalása ugyanezt a krisztusi példát és reménységet hordozhatja járatlan utakon, a reményt és reménytelenséget sem ismerő, sorsukba beletörődött, szikkadt lelkű embereknek. Akik talán maguk sem tudják, hogy várnak valakit.
A szerző református lelkész, újságíró
