Érdekes volt látni Banda Aceh kis repülőterén azt, ami néhány éve még főbenjáró bűnnek számított volna: egy trópusi fa alá hatalmas, masnikkal átkötött csomagokat raktak, mintha oda is ajándékot hozott volna a Jézuska. A fejkendős muzulmán asszonyok pedig gyöngyöző kacagással fotózgatták mobiltelefonjaikkal a hatalmas dobozok előtt pózoló gyerekeiket.
A tízéves évfordulón egyébként roppant szimpatikus módon szerényen, de méltósággal emlékeztek a tragédiára. A város központjában lévő nagymecset imámja azt mondta: „A szökőár megtanított nekünk egy értékes leckét, éspedig azt, hogy le kell zárnunk a harminc éve zajló konfliktusainkat.” Valahogy ezt kellene mindenütt megtanulni: ha az, ami a másiknak fontos, nem ellenem van, akkor engem sem sérthet. Politikai korrektségből, félreértett toleranciából nem kell lemondani a hitünkről és gyökereinkről – ha nem tartjuk meg a karácsonyt, attól nemhogy jobb nem lesz a világ, de mindannyian kevesebbek leszünk.
A cunami áldozatain ötvenhárom ország próbált segíteni. A város egyik parkjában mindegyik országnak a saját nyelvén köszönték meg a feléjük nyújtott kezet. Kis, csónakorr formájú emlékművek sorakoznak, és az egyiken azt találjuk magyarul: Köszönjük Neked, és Békét!
Ennél szebb karácsonyi üzenetben ritkán volt részem.
