Bár már jó ideje napirenden van a nyugat-európai országokban, a bajor Kereszténydemokrata Unió (CSU) egyik politikusának kijelentései nyomán ismét fellobbanhat a burkavita. Ilse Aigner bajor gazdasági miniszter a Die Weltnek adott interjújában azt mondta, be kellene tiltani a burka és a nikáb viselését Németországban. Szerinte „az arcot meg kell mutatni”, mert a társadalmi együttélés egyik alapja az, hogy mindenki tudja, kivel áll szemben. Ezért az arcot eltakaró viselet „nem illeszkedik a kultúránkhoz”, ráadásul „ellentétben áll a nők egyenjogúságáról alkotott elképzeléseinkkel” – fejtette ki a miniszter asszony.
Ismerős gondolatok. Jelenleg a világ két országában tiltott a burka viselése, Belgiumban és Franciaországban, míg másutt lokális tiltó rendelkezésekkel találkozhatunk – így például Svájcban, Spanyolországban vagy Oroszországban. Volt, ahol próbálkoztak a tiltással, de végül feloldották: például Szíriában, ahol 2010-ben az egyetemeket „burkátlanították”, majd 2011-ben, a polgárháború hajnalán visszavonták a határozatot. A franciák egyébként Nicolas Sarkozy elnöksége idején, öt évvel ezelőtt tiltották be az arcot elfedő öltözékek viseletét, méghozzá az Ilse Aigneréhez hasonló érveléssel.
Ám a francia tapasztalatok eddig meglehetősen felemásak. Agnés de Féo szociológus októberben, az évforduló kapcsán arról beszélt a The Local francia kiadásának, hogy a szabályozás „komplett bukás”. Állítása szerint az összesen mintegy kétezer burkás-nikábos francia nő nem jelentett veszélyt a társadalomra. Viszont a radikalizmusra hajlamos másod- és harmadgenerációs muszlim fiatalok igen, őket pedig sikerült felbőszíteni a tiltással, amely De Féo szerint csupán a bevándorlás- és muszlimellenes hangulat politikai haszonra való konvertálását jelentette.
Kétségtelen: a burkaviselés politikai kérdés, amelyben nemcsak a jobboldali politikusok, hanem a liberális jogvédők is állást foglalnak. Ám a konzervatív véleményformálókkal ellentétben a jogvédők kénytelenek szembenézni álláspontjuk tarthatatlanságával. Gondoljunk bele: egyszerre kellene védeniük a burkaviselés szabadságát Nyugat-Európában, mert az a vallásszabadság megnyilvánulásaként is értelmezhető, illetve ellenezniük az öltözéket az arab országokban, mert az ott szerintük a nők elnyomásának eszköze. Egy liberális jogvédő sosem ismerné be, de miközben egyetemes elvekről beszél, és úgy véli, hogy ezeknek megfelelően is cselekszik, valójában nem tesz mást, mint hogy maga is legitimálja a kulturális relativitás elméletét. Hiszen egy adott ügyhöz attól függően viszonyul, hogy éppen mely országról beszélünk. A kulturális relativitás alapvetően hasznos eszme, hiszen ennek révén el lehet kerülni olyan fatális hibákat, mint amilyen az Egyesült Államok erőszakos és esztelen demokráciaterjesztése. Ám a jelen helyzetben – amikor a huntingtoni értelemben vett civilizációk összecsapása zajlik – nem szabad úgy alkalmazni ezt az elméletet, hogy engedményeket teszünk csak azért, mert bizonyos kultúrákban más a szokás.
Európa és a Közel-Kelet kultúrája eltérő, nálunk valóban nem illik elfedni az arcot a másik elől. Az Iszlám Állam terroristáinak fenyegetése miatt nem engedhetjük meg magunknak, hogy a más kultúrából érkezettekkel szemben végtelenül toleránsak legyünk. A biztonság ennél most sokkal fontosabb, és ezt az Iszlám Államot hozzánk hasonlóan elítélő európai muszlim többségnek is meg kell értenie. Egy burka- és nikábviselést tiltó határozat nem vallási támadás a muszlim közösségekkel szemben, hanem biztonsági intézkedés.
