A történtek számtalan esetet feleleveníthetnek bennünk, leginkább „Zsanett" történetét, akinek máig tisztázatlan, de legalábbis nem egyértelmű esetén egy fél ország csámcsoghatott a média jóvoltából. (Lehet, hogy néhány év múlva esetleg kiderül, hogy valójában L. Dorka akarta megerőszakolni a taxisokat?) Eszünkbe juthatnak a gólyatábori esetek is: micsoda erővel próbálták egyesek lebeszélni a sértettet már pusztán az erőszak bejelentéséről is, hogy utána még őt vádolják hazugsággal. Sokan ugyanis az ártatlanság vélelmét összekeverik a sértett hazudozásának feltételezésével. S aztán következnek az olyan szánalmas érvek, hogy biztosan kihívó ruhát viselt, nyilván ivott, minek ment oda, miért nem ment amoda, meg amúgy is hazudik. És az effajta érvek azért veszélyesek, mert azok a nők, akikkel ilyen inzultus történik (jól tudjuk, hogy elég sokan vannak, és csak töredékük tesz rendőrségi bejelentést), döntésükben előre elbizonytalanodnak, „megéri-e" feltárni, mi történt velük, vagy inkább fojtsák magukba.
Mindenesetre a húszezres plafon helyett harmincezret elkérő taxis a történetet kissé gyanússá teszi. De azt is tudjuk, hogy az erőszakolás vádja ma a társadalmi figyelem középpontjába tehet egy másról szóló ügyet is. Egy biztos: ebben az esetben nem tudjuk megállapítani, ki is az áldozat. De vigyáznunk kell, nehogy olyan társadalom-lélektani körülményeket teremtsünk, hogy akit valóban támadás ért, hallgatni kényszerüljön, miközben az ügyeskedők megtámadtatás nélkül is megélnek a vádaskodásból.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!