És ki az áldozat?

Sokan az ártatlanság vélelmét összekeverik a sértett hazudozásának feltételezésével.

Hogy gondolta, hogy gyógyszerre iszik, különben is hazudik, és amúgy meg ki akarna megerőszakolni egy hasonló külsejű nőt? – így foglalhatók össze a kommentelők reakciói annak az L. Dorkának az ügyében, akit állítása szerint taxisok inzultáltak. A nő részegen szállt be a Tele5 Taxi kocsijába, viszont egy idő után már hányingere is volt, így kérte a sofőrt: álljon meg. Végül már nem tudott kiszállni, elmondása szerint az ablakon keresztül öklendezett; ezzel szemben a taxis arról beszélt, hogy a kocsit belülről is tisztítani kellett. A nő szerint a taxis harmincezret követelt a kárért, majd megjelent két társa is, erőszakoskodtak vele, végül pedig levették kártyájáról a pénzt. Azt állítja, egyikük a drótkerítéshez vágta és fojtogatta, illetve nemi erőszakkal fenyegették. Végül feljelentést tett: a rendőrségen – közlése szerint – elmondták neki, hogy tehet ugyan, de ha nincs külsérelmi nyom, se kamera, akkor három ember szava áll egyével szemben, és még ő járhat pórul rágalmazás miatt.

A történtek után a Blikk megszólaltatta a taxisofőrt is („úgy döntött, tiszta vizet önt a pohárba", hangzik a riporter felvezetése). A férfi arról beszélt, hogy valójában társa kapott ütést, ezért kénytelen volt L. Dorkát lefogni, továbbá, amikor a károkozásért pénzt követelt tőle, „ő ütötte be az ujjacskáival a saját PIN-kódját".

A történet több ponton is homályos, nem tudjuk, hogy a hányás hol érte a kocsit, de a felmerült vádak kapcsán mindez lényegtelen: akármi is történt a taxiban, a fojtogatást és a nemi erőszakkal való fenyegetést nem indokolná semmi. Az sem magyarázat, hogy a nő gyógyszerre ivott, és „összevissza beszélt": feltehetőleg ha akkor rosszul is érezte magát, hetekkel az eset után nincs még mindig a pezsgő hatása alatt. Ellenben ha már a körülményeket elemezzük, érdemes ránézni a Tele5 Taxi honlapjára, ahol ez áll: „Beszennyezés esetén a takarításért elkérhető maximális összeg 20 000 Ft lehet." Azt, hogy a helyszínen harmincezret követelt a taxisofőr a részeg utastól, maga is elismerte a Blikknek: már csak az nem derült ki, hogy jutottak el az események a pénz levételéig.

A történtek számtalan esetet feleleveníthetnek bennünk, leginkább „Zsanett" történetét, akinek máig tisztázatlan, de legalábbis nem egyértelmű esetén egy fél ország csámcsoghatott a média jóvoltából. (Lehet, hogy néhány év múlva esetleg kiderül, hogy valójában L. Dorka akarta megerőszakolni a taxisokat?) Eszünkbe juthatnak a gólyatábori esetek is: micsoda erővel próbálták egyesek lebeszélni a sértettet már pusztán az erőszak bejelentéséről is, hogy utána még őt vádolják hazugsággal. Sokan ugyanis az ártatlanság vélelmét összekeverik a sértett hazudozásának feltételezésével. S aztán következnek az olyan szánalmas érvek, hogy biztosan kihívó ruhát viselt, nyilván ivott, minek ment oda, miért nem ment amoda, meg amúgy is hazudik. És az effajta érvek azért veszélyesek, mert azok a nők, akikkel ilyen inzultus történik (jól tudjuk, hogy elég sokan vannak, és csak töredékük tesz rendőrségi bejelentést), döntésükben előre elbizonytalanodnak, „megéri-e" feltárni, mi történt velük, vagy inkább fojtsák magukba.

Mindenesetre a húszezres plafon helyett harmincezret elkérő taxis a történetet kissé gyanússá teszi. De azt is tudjuk, hogy az erőszakolás vádja ma a társadalmi figyelem középpontjába tehet egy másról szóló ügyet is. Egy biztos: ebben az esetben nem tudjuk megállapítani, ki is az áldozat. De vigyáznunk kell, nehogy olyan társadalom-lélektani körülményeket teremtsünk, hogy akit valóban támadás ért, hallgatni kényszerüljön, miközben az ügyeskedők megtámadtatás nélkül is megélnek a vádaskodásból.