Egyébként a korrupció az ideális vád. Minden olyan rendszerre, amelyben legalább 10 fillér közpénz mozog, rá lehet aggatni, olyan nagyot nem tévedhetünk. Elegendő csak általánosságban használni, konkrét esetekre nem szükséges, nem is tanácsos kitérni, mindenféle bizonyítás felesleges. Hajdan Lengyel László írta le az Antall-kormány tagjairól, hogy köztudottan megvásárolhatók, amely állítást a nevezett politikusok rossz néven vettek, s ezért perre vitték az ügyet. Akkor is a független bíróság gyújtott világosságot a tudatlanság sötétjében, kimondva: a közszereplőknek fokozott mértékben kell tűrniük a kritikát. Magyarán, ha valamely szervezetről vagy egyénről nagy általánosságban minden konkrét részletezés nélkül kijelentjük, hogy korrupt, akkor az nem vád, hanem kritika. Ez a kritikus attitűd tavaly ősszel is egész jól bejött a kormányellenes tüntetőknek, akik amerikai kritikusoktól is megerősítve harsogták a kormány, az adóhatóság és annak vezetőjének korrupt voltát anélkül, hogy egyetlen esetet említettek volna.
A meggyanúsítottaknak is ideális vád a korrupció. Mivel általánosságban használják, nem kell alátámasztani, s így védekezni sem kell ellene. Ugyanakkor kényelmetlen állandóan azzal találkozni, hogy korruptnak nevezik az embert, a végén még letörölhetetlenül rajta marad egy olyan országban, ahol gőzerővel és roppant sikeresen küzdenek a korrupció visszaszorításáért. Legalábbis némely kormánytag szerint.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!