Jó néven vennék kormánykörökben, ha a mostanában feltámadó és egyre harsányabbá váló diskurzus a korrupcióról nem terjedne túl Medgyessy Péter félreértett szavainak tisztázásán, s az ország jeleseinek nem kellene lépten-nyomon mindenféle feltételezésekkel, látszatokkal és persze tényekkel szembesülniük. Az egykori miniszterelnök meglehetősen kényelmetlen szituációkba került, miután a Magyar Idők című lapban dicsérő szavai jelentek meg az Orbán-kormány korrupcióellenes ténykedéséről, mondván: a korrupció szintje most sem magasabb, mint korábban, illetve maga a jelenség semmivel sem tapinthatóbb, mint az előző kormányok idején volt. Ez önmagában még nem is lett volna olyan nagy baj, csakhogy a nyilatkozat megjelenésével nagyjából egy időben Medgyessyt kitüntette a külügyminiszter, s mindjárt az lett a piszkos látszat, hogy a volt kormányfő eladta a lelkét egy olcsó állami plecsniért. Kénytelen volt magyarázkodni szegény, hogy ő úgy dicsérte a kormány korrupcióellenes tevékenységét, hogy valójában azt mondta, sokkal tapinthatóbb a közállapotok romlása, mint régen, főleg, hogy törvényekkel legalizálva „folynak korrupciós jelenségek az országban”.
Már-már fatális mértéket ölt, ahogy szegény „Megyó” korrupcióról szóló mondanivalóját rendszeresen félreértik. Tizenegy évvel ezelőtt, amikor az ország sorsa felett érzett felelősségétől áthatva lemondott miniszterelnöki tisztségéről, egyik fontos mondatát úgy interpretálták, hogy az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel, holott ő azt mondta, hogy az SZDSZ is tele van, ami egészen más. Vajon kire gondolhatott Medgyessy? Ki vagy kik jöhetnek szóba az SZDSZ mellett mint velejéig korrupt politikai erők? Mi az MSZP-re gyanakszunk, de nem lenne tisztességes határozottan kijelenteni, hogy az exelnök is rájuk gondolt. Csak újabb félreértés lenne belőle, mint hajdan a Gresham-palota ügyében, amikor Medgyessy önzetlen közbenjárását (csak 30 milliócskáról volt szó) vélték korrupciónak irigy, kérges szívű jobboldaliak, de a független magyar bíróság megállapította, hogy csak lobbizás volt, azt pedig kizárólag rosszindulatú, haladásellenes tudatlanok keverik össze a korrupcióval.
Egyébként a korrupció az ideális vád. Minden olyan rendszerre, amelyben legalább 10 fillér közpénz mozog, rá lehet aggatni, olyan nagyot nem tévedhetünk. Elegendő csak általánosságban használni, konkrét esetekre nem szükséges, nem is tanácsos kitérni, mindenféle bizonyítás felesleges. Hajdan Lengyel László írta le az Antall-kormány tagjairól, hogy köztudottan megvásárolhatók, amely állítást a nevezett politikusok rossz néven vettek, s ezért perre vitték az ügyet. Akkor is a független bíróság gyújtott világosságot a tudatlanság sötétjében, kimondva: a közszereplőknek fokozott mértékben kell tűrniük a kritikát. Magyarán, ha valamely szervezetről vagy egyénről nagy általánosságban minden konkrét részletezés nélkül kijelentjük, hogy korrupt, akkor az nem vád, hanem kritika. Ez a kritikus attitűd tavaly ősszel is egész jól bejött a kormányellenes tüntetőknek, akik amerikai kritikusoktól is megerősítve harsogták a kormány, az adóhatóság és annak vezetőjének korrupt voltát anélkül, hogy egyetlen esetet említettek volna.
A meggyanúsítottaknak is ideális vád a korrupció. Mivel általánosságban használják, nem kell alátámasztani, s így védekezni sem kell ellene. Ugyanakkor kényelmetlen állandóan azzal találkozni, hogy korruptnak nevezik az embert, a végén még letörölhetetlenül rajta marad egy olyan országban, ahol gőzerővel és roppant sikeresen küzdenek a korrupció visszaszorításáért. Legalábbis némely kormánytag szerint.
