Nyitott kapuk Európája

Kétségtelen, hogy a menekültek újraelosztásával kapcsolatos tervek mind ez ideig kevés eredményt hoztak.

Az Európai Tanács múlt heti brüsszeli ülésén nyolc kérdés került napirendre. Ezek közül három érintette a migrációt, a többi az unió belső gazdaságával, vagyis az integráció további elmélyítésével (a gazdasági és monetáris unió befejezésével) és az uniós tagságról szóló, a közeljövőben esedékes brit népszavazással foglalkozott.

Ami a migránskérdést illeti, nem jutottak sokkal előbbre annál, hogy a határokat meg kell védeni, és hogy valamiképpen szilárd kormányokat kellene létrehozni Szíriában és Líbiában. A legkonkrétabb eredmény talán az, hogy a tanács rövid időn belül megvizsgálja az Európai Bizottságnak a külső határok védelméről, valamint egy „európai határ- és partvédelmi őrség” felállításáról szóló, most decemberben benyújtott javaslatait. A tervezett 1500 főt számláló határvédelmi őrségnek joga lenne az unió külső határának védelmében beavatkozni, ha azt az adott nemzet nem tudná megvédeni.

A javaslatot nem fogadta egyértelmű lelkesedés, Lengyelország és Görögország például aggodalmait fejezte ki, hogy a felállítandó uniós határőrség csökkentené nemzeti szuverenitásukat, és utaltak arra is, hogy az elvesztett nemzeti hatásköröket a migránskrízis elmúltával szinte lehetetlen lenne Brüsszeltől visszaszerezni.

Az uniós csúcsot megelőzte egy minicsúcs is, amely osztrák kezdeményezésre Ausztria brüsszeli uniós képviseletén jött létre a „hajlandók koalíciója” (coalition of willing) országainak részvételével. Ezek azok az országok, amelyek hajlandók elfogadni az Európai Bizottságnak a menekültek Törökországból való áttelepítésével kapcsolatos javaslatát, vagyis készek migránsokat befogadni közvetlenül a török menekülttáborokból. A minicsúcs résztvevői megállapították, hogy a menekültáradat ellenőrzés alatt tartásának legjobb módja a migránsok közvetlenül Törökországból történő áttelepítése, bár Németországtól eltekintve még ők sem mutattak különösebben nagy lelkesedést a tömeges befogadás iránt. Ezt a belga miniszterelnök, Charles Michel a következőképpen juttatta kifejezésre: – Néhány ország, mint Németország, kész arra, hogy még többet tegyen a menekültek letelepítésével kapcsolatban, Belgium esetében azonban nem ez a helyzet.

Kétségtelen, hogy a menekültek újraelosztásával kapcsolatos tervek mind ez ideig kevés eredményt hoztak: a tervezett 160 ezerből mindössze kétszáz főt sikerült más országba áttelepíteni, és hol van ez a szám a 2017-ig becsült hárommillió bevándorlótól? Igaz, az elmúlt hetekben a menekültáradat csökkent, és ezt sokan a török hatóságok erőteljesebb fellépésének tulajdonítják. Ahmet Davutoglu török miniszterelnök szerint eddig már 1700 embercsempészt tartóztattak le, és hamarosan egy olyan törvényt fogadnak el, amely lehetővé teszi a szíriai menekültek törökországi munkavállalását.

Nagyobb azonban a valószínűsége annak, hogy a migránsáradat csökkenésének fő előidézője Boreas, az északi szél, amely jelentősen megnehezíti a görög partokra való átkelést. Az igazi okok tavaszra majd kiderülnek. Ha azonban a migránsáradat mégsem csökkenne, elkerülhetetlen lesz, hogy az unió belső határainál ellenőrzést vezessenek be, ami a legnagyobb vívmánynak tekintett schengeni egyezmény végét jelentené.

A tervezett 1500 fős uniós határvédelmi egység amúgy sem biztos, hogy sokat tud tenni, ha migránsok ezrei egyszerre rohannak neki a határnak, ahogy az történik is, különösen, ha a jogvédő szervezetek minden határőr mellé még egy emberi jogi aktivistát is állítanak. John Dalhuisen, az Amnesty International európai és közép-ázsiai igazgatója máris kifogásolta, hogy Törökország akaratuk ellenére visszairányítja a migránsokat oda, ahonnan jöttek. Egy, a Frontex kötelékébe tartozó őrhajó parancsnokának pedig vizsgálattal kell szembenéznie, mert az embercsempészekkel folytatott tűzharcban egy migráns meghalt.

Az Egyesült Államok nyolcméteres kerítéssel (ebből két méter a földfelszín alatt van), Ausztrália hadihajókkal védekezik a nem kívánt bevándorlók ellen, egyedül Európába lehet tömegesen és ellenőrizetlenül bejutni – alapvetően azért, mert hiányzik a politikai akarat a külső határok védelmére. Ezen lényegében a mostani uniós csúcs sem változtatott: a döntéseket kitolta a jövő évre. De még ha lesz is határőrség, az unió politikai vezetése demográfiai okokra hivatkozva továbbra is elkötelezett a tömeges bevándorlás mellett, ami hosszú távon lakosság- és civilizációcserét jelent Európában.