Talpig hordószónokok

A nők gyermekvállalása kontra karrierépítése körüli vita elérte a mélypontját.

Kicsit túloztam, de ez a szemlélet létezik. A legnagyobb baj vele az, hogy ízléstelen. És kerítésen kívülre tolja azt, akinek még vagy már nincs családja. Ma olyan férfiak, akik korábbi családjukat könnyedén faképnél hagyták (sok szép gyerekkel), hordóra állnak (ami lehet az internet is), és szavalnak: „Véreim, magyarok, ti mind a kihalás szélén! Értsetek velem egyet abban, hogy az a zseni, aki a nőket hatásosan alázza!” Mert másnak, mint a nők megalázásának, nem tarthatom, amit a tutiblog.com szerzője írt olyan kocsma stílusában, ahová jó ízlésű ember be sem szagol. (Vagy beszagol, s kijön.) A frusztrált férfiak tipikus gyűlölködésével írt förmedvényt a jobboldalon olyan magasságokba emelték a minap, hogy csak néztünk. S bár a blogger a szennyiratban állítólagosan a liberális nőknek küldött (had)üzenetet, brutalitása érdekes módon egy sor jobboldali konzervatívot is fölháborított, és korántsem csak a nőket. Úgy kezdte, hogy afféle kisistent játszva megtiltotta az internet lányainak (!) a szülést. Megismételte a nagy anakronizmust, a mesterséges ellentétbe állítást: „Ne szüljetek gyereket, bontakoztassátok ki magatokat!” Majd elárulva eszméinek televényét, hozzátette: „Mit kezdenénk a ti gyerekeitekkel ugyanis?” Ez a többes szám, ez a „mi” vajon kiket takar? És egyáltalán, milyen jogon akar egy mocskos szájú blogger egy feltételezett többség nevében bármit is kezdeni más asszonyok gyerekeivel? Ez a csúcstahó lenne zseni, aki főhajtást érdemel?

A blogger a folytatásban porig alázza azokat a nőket, akik egyedül vállalnak gyermeket. Nem tudom, szokott-e a saját blogján kívül mást is olvasni, és tudja-e, hogy Magyarországon a gyerekeknek több mint egyharmada nem házasságban születik, s az egyszülős családok száma folyamatosan, ijesztő mértékben emelkedik. Pont azokba a nőkbe kell belerúgni, akik egyedül is vállalják a gyermeknevelést sok-sok lemondással? Minden egyedülálló anya előtt ott van egy vagy több gyerek, mint feladat és életcél. És mindegyikük mögött ott van egy férfi hűlt helye. A vitát alighanem innen kellene kezdeni. A magát konzervatívnak tettető blogger természetesen nem a férfiakat ostorozza, akik nemzés után leléptek, hanem a gyereket vállaló nőket bélyegzi meg inkvizítori kegyetlenséggel. Kigúnyolja őket, hogy „pincsikutyának, macskának” tartják a gyereküket, akit természetesen agyonszeretnek, mert ezek az „önmegvalósítók” annyira szerencsétlenek.

A gyerek szeretet nélkül olyan, mint a víz nélkül hagyott növény. Kornyadozik. Nemcsak érzelmileg, hanem szellemileg is megsínyli. Magyarországon a gyerekek, akiknek rossz sorsuk van, az esetek 90 százalékában nem attól szenvednek, hogy az édesanyjuk túlságosan szereti őket. Sőt, sokuknak az ad útravalót az élethez, az lesz az origó, hogy a nehéz körülmények ellenére milyen sok szeretetet kaptak otthon. A valószínűleg súlyos kudarcok nyomán eltorzult szemléletű bloggerből tovább dől az átkozódás az egyedülálló, sikeres nők iránt. Már nem is írja, hanem öklendezi a mondatokat. De mintha nem is a mai Magyarországon élne, hanem ülne a tévé előtt, jegyzetelve a Szex és New Yorkot: „Kísérletezzetek a bi- és homoszexualitással, váltogassátok partnereiteket, dolgozzatok multicégeknél, keressetek jobban, mint egy családfenntartó férfi, hogy aztán – gyerek helyett – azt a rengeteg pénzt költsétek egzotikus utazásokra, sminkre, ruhákra”. Eszerint aki multicégnél dolgozik, egynél több férfi volt az életében, meg még sminket is használ, az ássa el magát? A nagyra becsült blogger nézzen utána, hány ezrelék azon nők száma, akik a hazai multicégeknél „rengeteg pénzt keresnek”!

Mi, nők a konzervatív oldalon szeretjük a talpig férfiakat, de nem mindegy, honnan kezdve férfiak: fejük tetejétől-e, vagy deréktól lefelé. Liberális nőtársaimmal ellentétben én a macsókat is kedvelem, talán mert túl sok a férfiatlan férfi. Ebben mi is hibásak vagyunk: a nagy egyenjogúságban elfelejtettük, mennyivel kellemesebb egy férfi társasága, mint egy emancipátoré, s hogy nem azok okozzák a legtöbb gondot, akik képesek minket meghódítani. A macsó azonban nem azonos a tahóval. Nyomasztó, amikor a konzervatív oldal kocsmai közönségességgel szólal meg. Magyarországon ez ma eléggé jellemző.

Nem tudom, hány nő rázta át az említett blog szerzőjét, hogy ilyen frusztrált lett, s azt sem tudom, hány barátnője, netán felesége keresett többet, mint ő. Inkább az a szomorú, hogy ez az ember a jobboldalon még meg is dicsőülhet: ez mindenesetre jelzi, hogy némelyeknél a polgári Magyarország eszméje tényleg csak termék volt.