Manapság egészen más a karácsony, mint gyermekkoromban. Nemcsak azért, mert fiatal volt az ember, s izgatottan várta a karácsonyi játékokat, de azért is, mert akkor még nagyobb ünnep volt, mint mostanság. Az év fénypontja. Már jó előre készültünk rá, s nem csupán ajándékokkal. Valahogy emelkedettebb volt a hangulat. Emlékszem, édesanyám már hetekkel korábban tervezgette, mit fog sütni, főzni. Nálunk soha nem volt hal, mert a lányok nem szerették. Szenteste ezért rántott húst ettünk krumplisalátával, majd bejglit, másnap sült kacsát, desszertnek pedig fatörzstortát. Az ünnep másnapját a nagyszülőknél töltöttük a nagynénikkel, nagybácsikkal, unokatestvérekkel, ahogy akkoriban a családok nagy része. Persze a visszafogottságban benne volt a szegénység is. Szegények voltak a családok, és szegényes a boltok kínálata, ezért úgy kellett vadászni a fa alá kerülő ajándékokra. Mindezt azonban ellensúlyozta az ünnep meghittsége.
Szerencsére most is vannak családok, amelyekben újra él ez a meghittség, s kimaradnak az ajándékvásárlási lázból, mert elegük lett belőle. Ők – bár megtehetnék – mégsem költenek tíz- vagy százezreket karácsonytájt, inkább maguk készítette apróságokkal lepik meg családtagjaikat, az ajándékvadászat helyett felszabadult időt pedig inkább egymásra fordítják.
A családok többségénél azonban továbbra is fontos, hogy valami komoly ajándékkal lepjék meg szeretteiket. Nem lehet és nem is szabad elítélni ezt az igényt, hiszen lassan vége a 2008-as válság okozta hét szűk esztendőnek. S bár továbbra is vannak, akiknek gondot okoz a munkahely elvesztése miatt kiesett jövedelem vagy a felvett hitel magas törlesztőrészlete, a kereskedelmi forgalom tavaly óta folyamatos emelkedése azt mutatja, hogy egyre nagyobb a vásárlási kedv. Különösen magas fordulatszámra kapcsol az ajándékok utáni hajsza ilyenkor, advent idején. S bár érthető, hogy aki a megszorítások elmúltával végre megengedheti magának az ajándékvásárlást, az most nagy lelkesedéssel ered a kedvező ajánlatok nyomába, azt azért nem árt meggondolni, hol és mit vásárol az ember. Ahogy az sem mindegy, mindezt saját zsebből fizeti valaki, vagy valamiféle hitelt vesz fel a vásárláshoz.
A bankok és pénzügyi szolgáltatók egyre-másra hozzák nyilvánosságra felméréseiket, hogy mit is vásárol az átlagos magyar család, és milyen forrásból. Ezek a közlemények azoknak szólnak, akik drágább ajándékot vásárolnának, mint amit elbír a zsebük, s ezért hitelt vennének fel. Gyorskölcsönökről, kedvező kamatozású és online hitelekről is tucatszám landolnak üzenetek az e-mail fiókokban, de a közösségi oldalakat is elárasztják a vásárlásra és hitelfelvételre ösztönző ajánlatok karácsony közeledtével. Vigyázni kell azonban ezekkel a – sok esetben nullaszázalékos kamatot ígérő – hitelajánlatokkal, mert előfordulhat, hogy az apró betűs részben vannak elrejtve a valódi költségek. Nem ritka ugyanis, hogy kamatként valóban nem számolnak fel semmit, a teljes hiteldíjmutató (thm) azonban messze van a nullától. Bevett szokás, hogy kezelési díj vagy egyéb címen akár tíz százalék feletti költséget is számolnak a hitel után, tehát szó sincs arról, hogy valóban ingyen lenne. Ha valaki mégis kölcsönből szeretne ajándékot venni, alaposan nézze meg az ajánlatot: a nagy értékű műszaki cikkeknél a nagyobb áruházakban általában korrektül szerepelnek a pluszköltségek is a termékismertető cédulán. A legbiztosabb azonban, ha a vásárló rá is kérdez az eladónál, hogy valóban nulla-e a thm. De még ha egy hitelre vásárolt termék árát nem is terheli semmiféle pluszköltség, akkor sem biztos, hogy jó boltot csinál az ember, amikor megveszi. Az esetek nagy részében ugyanis az árba már előre beleszámítják az „elengedett” hitel költségét, vagyis drágábban adják, mint amennyiért máshol megkapnánk az áhított árucikket. Ezért bármilyen csábító is az ajánlat, vásárlás előtt érdemes körülnézni a webáruházakban, valamint az internetes ár-összehasonlító oldalakon.
Arra is van példa, hogy egyes termékeket hitelkártyás vásárlás esetén olcsóbban kínálnak, vagy hitelkártya kiváltásához kötik a kedvezményes vásárlást. Az ilyen ajánlatok elfogadása azért veszélyes, mert az emberek jó része nem tartja számon pontosan, hogyan is áll a hitelkártyaköltéseivel. Ha például olyan, nagyobb értékű terméket vásárol az ember hitelkártyával, mint a számítógép vagy a televízió, amelynek kifizetése meghaladja a fizetőképességét, s ezért nem tudja időben (ez általában a tárgyhónapot követő tizenötödike) visszatölteni hitelkártyájára az összeget, akkor kamatot kell fizetnie. S bár sokan nem tudják, a késedelmes visszatöltéskor nem a feltöltési határnaptól számítják fel az igen borsos, 30-40 százalékos kamatot, hanem a vásárlás időpontjától. A vásárláshoz kiváltott hitelkártyánál pedig sokan nem veszik figyelembe, hogy amennyiben nem használja rendszeresen az ember, akkor az egyetlen vásárlást terheli az éves kártyadíj.
S bár igen jó hangulatúak a nagyobb falvakban, városokban tartott karácsonyi vásárok, ezeken különösen vigyázni kell, mert sok esetben ellenőrizetlen minőségű termékeket kínálnak az árusok. Ha biztonságban akarja elkölteni a pénzét az ember, mindenképpen kérjen számlát a termékről, és lehetőleg olyan árustól vásároljon, aki később is elérhető, vagy egyéb módon meg lehet győződni a megbízhatóságáról. Nagyobb értékű árut pedig lehetőleg senki se vásárban, piacon vásároljon, vagy ha mégis, ragaszkodjon az azonnali kipróbáláshoz, illetve a jótálláshoz, mert ha később kiderül a termékről, hogy hibás, nincs kihez fordulni a javítás ügyében. Már csak azért is érdemes odafigyelni a szabadtéri vásárokon beszerzett ajándékokra, mert előfordult, hogy gyermekjátékokon mérgező hatású festéket találtak, vagy nem megfelelő szigetelés miatt áramütés-veszélyes volt az elektromos játék.
De nem csupán a nagy értékű ajándékok vásárlásának időszaka az év vége, az ünnepi vacsorához valót is igyekeznek mielőbb beszerezni a családanyák. A hússal, hallal és egyéb alapanyagokkal kapcsolatosan is érdemes néhány fontos dolgot szem előtt tartani. Akinek elképzelhetetlen a karácsony hal nélkül, az jól teszi, ha élő halat vásárol, lehetőleg közvetlenül az ünnep előtti napokban, s maga készíti elő a sütéshez-főzéshez. Így ugyanis nem fenyegeti az a veszély – ami szinte naponta szerepel a hírekben –, hogy szakszerűtlenül, egészségtelen körülmények között feldolgozott halból, húsból készül az ünnepi ebéd vagy vacsora. Jó, ha ezeket az élelmiszereket jól ismert és megbízható hentestől, kereskedőtől szerzi be az ember. Az esetek nagy részében előre is le lehet adni a megrendelést.
Végül, de nem utolsósorban a karácsonyi tumultusban érdemes fokozottan ügyelni az értékeinkre. A pénzünkre ugyanis a kereskedőkön és a bankokon kívül a zsebtolvajok is szemet vethetnek, különösen, ha óvatlan valaki. Ezért tanácsos tárcánkat és egyéb értékeinket a belső zsebünkben tartani, s kizárólag a fizetés idejére elővenni. Ha táskával utazunk, vásárlunk, az mindig legyen zárva, s kezünk folyamatosan takarja, hogy eszébe se jusson a zsebtolvajnak belenyúlni, s kiemelni onnan bármit is.
De készüljön bár vásárolt és drága vagy saját kézzel készített és egyszerű ajándékkal egy család a karácsonyra, egy dologról ne feledkezzünk meg. Karácsonykor az asszonyok szívesen sütnek és főznek, de ne maradjon minden tennivaló rájuk. Segítsenek a férfiak, amiben csak tudnak, hogy mindenkinek meghitt legyen az ünnep.
