Az angol misszió

David Cameronnak a visegrádi országokban tett látogatása változást hozhat az unió történetében.

Egy működőképes Európa megteremtésének előfeltétele éppen egy olyan konstrukció kidolgozása lenne, amely nem sérti a nemzetállami szuverenitást, ugyanakkor egyesítené az erőket ott, ahol az együttműködésből mindenki profitál. Ennek tipikus példái a közös infrastruktúrafejlesztési programok (például nagy sebességű vasúti összeköttetések), közös kutatási, továbbá kulturális programok és hasonlók lennének, amelyek csírájukban ma is megvannak, de a „négy szabadság” (áruk, szolgáltatások, munkaerő, tőke szabad áramlása) helyett ezeknek kellene a középpontba kerülniük.

Külpolitikai téren is illúzió a „közös hang” elérése, a legoptimálisabb esetben is az unió vezetése, egyes országai vagy országcsoportjai csak olyan külpolitikát folytathatnának, ami nem ellentétes más országok alapvető érdekeivel. Például ne fordulhasson az elő, hogy míg az unió vezetése egyik oldalról leállítja az Oroszországból a Déli Áramlat nevű vezetéken történő földgázbeszerzést, a másik oldalon teljesen rendben lévőnek tartja újabb vezetékek építését Németország és Oroszország között. Hasonlóképpen az unió vezetésének tartózkodnia kell attól, hogy az egyes országok demokratikusan választott kormányainak belpolitikai intézkedéseit bármiféle „európai értékekre” hivatkozva megkérdőjelezze. Ennek legutóbbi példája Lengyelország tetemrehívása az új médiatörvény miatt. Amíg a lengyel média szinte teljes egészében liberális kézben volt, addig a média szabadságával szemben Brüsszelnek nem volt kifogása, most, hogy ez részben megváltozik, az unió vezetői hirtelen haragra gerjedtek.

David Cameronnak a visegrádi országokban tett missziója európai siker lehet, ha a meglátogatott és esetleg más államok is erőteljes összefogással megállítják, netán visszafordítják Brüsszel centralizációs törekvéseit. Persze a lisszaboni szerződés módosítása nem könnyű feladat, ám lehet, hogy egyetlen betű megváltoztatása is elegendő lenne. Az „ever closer union” (egyre szorosabb unió) helyett a „never closer union” (soha szorosabb uniót) nem csak a briteket és a visegrádiakat, de Európa lakosságának döntő többségét is minden bizonnyal kielégítené.