Himnuszverseny

A gyarmatbirodalom széthullásával egy időben megrendült brit tudat restaurációjára lenne szükség.

Földi Bence
2016. 01. 17. 9:01
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Magyar szemmel nézve egészen meglepő ötlettel állt elő Toby Perkins, a brit Munkáspárt alsóházi képviselője. Azt szeretné elérni, hogy Anglia – Skóciához és Waleshez hasonlóan – nemzeti identitását erősítendő saját nemzeti himnuszt használjon a sporteseményeken, ne a God Save the Queen kezdetűt. Az 1745-ös, ismeretlen szerző által írt dal az Egyesült Királysághoz tartozó összes ország himnusza, viszont ezek az országok több sportágban külön versenyeznek. Így például a tavaly decemberi angliai rögbi-világbajnokság Anglia–Wales összecsapásán a walesiek saját dalt énekeltek, míg az angolok a brit himnuszt.

„A nyári labdarúgó-Európa-bajnokságon ismét játszunk Walesszel. Azt hiszem, itt az ideje megtudni, mit gondolnak az emberek a kérdésről” – indokolta meg a közbeszédet máris tematizáló javaslatát Toby Perkins, akit más pártok képviselői is támogatnak. A politikus hangsúlyozta, hogy ő keresztény és nem köztársaságpárti, azaz javaslata nem Isten és a királynő ellen irányul. Perkins szerint az igényt jól jelzi, hogy ahová régebben a brit Union Jack lobogót vitték az emberek, oda most az angol Szent György-zászlót viszik magukkal. Javaslata is van a képviselőnek arra, mit kellene játszani a God Save the Queen helyett: a Jerusalemet, amely William Blake egyik versének megzenésített változata. Ugyanezt a dalt támogatja David Cameron brit miniszterelnök is, ráadásul használatának előzménye is akad: a 2010-es, Indiában rendezett Brit Nemzetközösségi Játékokon az angolok a Jerusalemet énekelték, miután emellett tették le voksukat az emberek egy szavazáson.

De valóban olyan kardinális kérdés az angol nemzeti identitás az Egyesült Királyság keretein belül? Domináns identitás nem létezik, a brit attitűdfelmérések (British Social Attitudes Survey) szerint egyik önmeghatározást sem vallja a népesség abszolút többsége, ráadásul bonyolítja a helyzetet, hogy egy brit számára „britsége” állampolgári identitás, és e mellé társul egy etnikai identitás is (például az angol). Ahogy Richard Rose 1982-ben már megfogalmazta: Anglia elsősorban lelkiállapot, nem pedig állam. Az angol identitásnak sokáig csak kulturális vonzata volt, politikai viszont nem – hiszen az Egyesült Királyságban az angolok voltak a legerősebbek, és azt jó ideig a maguk képére formálhatták.

Mégis úgy tűnhet, hogy az utóbbi években az etnikai identitások folyamatosan erősödnek a korona országaiban, ráadásul ezt az érzetet erősíti a migráció és a skót függetlenedési törekvések identitásképző ereje is: mindkettővel szemben működik az önmeghatározás. A már említett attitűdfelmérések mindemellett azt mutatják, hogy ugyan 1999 és 2012 között volt változás az arányokban, mindkét évben ugyanannyian voltak a magukat britnek és angolnak vallók. Angliában a helyzet értelmezését nehezíti, hogy a felmérések kimutatták: az emberek szerint túl sokan keverik össze az angol és brit identitást. A fentiek alapján lassan igaza lesz a skót nacionalizmus egyik teoretikusának, Tom Nairnnek, aki 1977-es The Break-Up of Britain (Nagy-Britannia feloszlása) című művében jelezte: a „britségnek” vége.

Ez a vég persze még nincs olyan közel, sőt hiba lenne leszámolni a brit identitással. Inkább a gyarmatbirodalom széthullásával egy időben megrendült brit tudat valamilyen restaurációjára lenne szükség, az Egyesült Királyság ugyanis nem létezhet enélkül. A devolúció folyamata, a skót függetlenségi törekvések ugyan rövid távon nem jártak sikerrel, hiszen II. Erzsébet országa még egyben van, de az identitásbeli változások hosszú távon akár szét is szakíthatják. A fenti himnuszos mizéria egy újabb lépés lehet ebbe az irányba.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.