Hiszen Rubens zseniális művészete éppúgy ennek a múltnak a része, mint Willem Kieft tömegmészárlása az új-hollandiai indiánok között. Az általános iskola óta tudjuk, hogy egy adott kor történéseit és produktumait annak történelmi kontextusában kell értelmezni – a festő Három Gráciáján éppúgy értelmetlen a képfelbontást vizsgálni, mint a XX. század emberi jogi vívmányait követelni a korabeli Európán. Ha a múzeum vezetősége szükségét érzi a magyarázkodásnak, miért nem teszik meg ezt a képhez tartozó leírásban, ahol helyük lenne az efféle betoldásoknak? S amellett, hogy a címek egy része mai szemmel nézve valóban sértő lehet, a képeken is sokszor alárendelt helyzetben szerepelnek a kisebbségek. De akkor mi lenne a megoldás? Át kell festeni, netán el kell tüntetni őket?
Már rég nem mer senki olyan műalkotást letenni az asztalra, amely nem az új inkvizítorok ízlése szerint való. Hát most a régieket veszik elő újra és újra, hátha találnak benne valamit, ami Tolerancia istenségnek nem tetszik, és amire lesújthatnak, Mark Twain klasszikusaitól a holland festőóriások képcímeiig. Az antirasszizmus fundamentalistái hiába vannak akár térben, akár időben távol a képromboló csőcseléktől vagy az Iszlám Állam barbárjaitól, a jelszavuk ugyanaz: a múltat végképp eltörölni!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!