Meglepetés volt a hír, hogy a kormány hirtelen előirányzott 150 millió forintot fiatal írók és költők tehetséggondozására. De miért lenne baj, ha erre is szánnak némi forrást? Hiszen az irodalmi életen kívülről, a választók szemszögéből nézve ez a 150 millió még jól is hangzik: milyen figyelmes a kormány, hogy támogatja a fiatalokat. A felszín alá tekintve azonban egészen mást láthatunk.
Kezdjük ott, hogy a létrehozni kívánt kft. szakmai vezetője Orbán János Dénes Babérkoszorú díjas író, költő lesz. A személyekről annyi tudható még, hogy Timár Alpár László lesz a cég vezetője, a kezdeményezést Szőcs Géza költő, miniszterelnöki tanácsadó – akinek Orbán János Dénes költőként a tanítványa volt – támogatta, Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke pedig a kft. felügyelőbizottságában kap majd helyet.
Orbán János Dénes vendégeként majdnem az egész magyar irodalmi élet megfordult már Kolozsvárott – ez alól magam sem vagyok kivétel –, természetesen a Bulgakov Irodalmi Kávéházban, amelynek nem is olyan régen még tulajdonosa volt. Orbán ráadásul irodalomszervező és kulturális menedzser, az ő vezetése alatt vált az erdélyi Előretolt Helyőrség nevű irodalmi páholy és könyvsorozat a magyar irodalom szerves részévé. Továbbá ő az új kormánypárti napilap, a Magyar Idők kulturális rovatának vezetője. Tervei szerint tulajdonképpen egy írófőiskola jönne létre: „Ez elsősorban egy oktatási intézmény. [ ] A fő cél: egészen kezdő palántákkal foglalkozni, olyanokkal, akik még sehol nem publikáltak, de föl tudnak mutatni pl. 10-12 verset. Ezek a palánták pályázati úton felvételt nyerhetnek. Utána járnak kurzusokra, szemináriumokra, műhelymunkákra, szakmai gyakorlatokra, szakirodalmat, házi feladatot kapnak, vizsgáznak. Mindezt 3 éven keresztül. Épp úgy, mint egy főiskolán. [ ] Nemcsak írói fejlődésüket gondozzuk, hanem tanulnak szerkesztést, újságírást, művelődésszervezést, előadó-művészetet, sőt a szükséges gazdasági képzést is megkapják – olyan dolgokat, melyekkel egy író ki tudja egészíteni írásból származó jövedelmét.”
Orbán mindezt Krusovszky Dénes József Attila-díjas költő publicisztikájára írta válaszul, amelyet a szerző a Facebookon, hivatalos írói oldalán tett közzé. Krusovszky szerint területfoglalás zajlik, egy érdekkör, egy ízlésvilág (az Előretolt Helyőrségé) kerül kizárólagos helyzetbe. Szerinte az eljárás a Magyar Művészeti Akadémia térnyerésére emlékeztet, és egyébként is, erre a feladatra megvannak a megfelelő szervezetek: a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) és a József Attila Kör (JAK). Orbán János Dénes mindezt támadásként élte meg, s a Drót.eu című internetes lapnak adott interjújában már ilyen kérdéseket tett fel: „A magyar irodalom jelentéktelen tartományából, a Falon túli nihilből [Erdélyből – a szerk.] berontunk mi, a vadak, szövetkezünk Westeros éppen soros királyával, és mészárolunk, akit érünk, de legalábbis elesszük a mások kenyerét? Mennyire van ez a nem is olyan régi sztereotípiától, hogy jönnek a románok, és elveszik a kenyerünket?”
No, akkor itt kell megállni, és szépen megnézni, mivel is van baj. Szerintem nem Orbán János Dénessel, nem az erdélyi irodalom térnyerésével, és végképp nem azzal, hogy „jönnek a románok, és elveszik a kenyerünket”. Hanem a többi között azzal, hogy ez a kft. olyan feladatokat fog ellátni, amelyekre hosszú-hosszú ideje valóban megvannak a megfelelő szervezetek, méghozzá azok, amelyekről Krusovszky is beszél: a FISZ és a JAK.
Ráadásul nem csupán ennek a két szervezetnek a tevékenységét fedi majd le az új kft., de az „írófőiskolával” még egy pofont kioszt. Elég, ha a tavaly elmeszelt író-költő-kritikus szak esetét vesszük a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről, amelynek kiegészítő képzése, a kreatív írás kurzus már évtizede végzi azt a munkát, amelyet Orbánék most 150 millió forintból terveznek megvalósítani. A kreatív írás Lackfi János és Vörös István írók kezdeményezése volt, amelyet tavaly szerettek volna mesterszakká nyilváníttatni, de a Magyar Rektori Konferencia illetékes bizottsága a szak létesítését nem támogatta, mondván, a szóban forgó mesterszak más szakokkal érdemi párhuzamot mutat. Vagyis a Magyar Rektori Konferencia szerint ma Magyarországon minden lehetőség adott ahhoz, hogy valakiből író, költő vagy kritikus váljék. Most mégis 150 millió forintot fordít a kormány arra, hogy létrejöjjön egy tulajdonképpeni „írófőiskola”, amely egyébként nem akkreditált intézmény, hanem egy tehetséggondozó kft., így valószínűleg végzettséget sem fog adni. Ráadásul mindezt még csak nem is az illetékes Emberi Erőforrások Minisztériumán keresztül teszi, hanem a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. égisze alatt.
De térjünk vissza a fiatalíró-szervezetekre, hiszen azok nem csupán az oktatásra helyezik a hangsúlyt, hanem könyveket adnak ki, valamint programokat szerveznek, amibe a nemzetközi irodalom hazai és a fiatal magyar írók külföldi reprezentációja is beletartozik – a határon túli, tehát az elszakított országrészek magyar irodalmával együtt. A sor szépen folytatható az alkotók szakmai támogatásától a konferenciák szervezésén át az irodalmi élet szinte összes szegmenséig. Ezzel kapcsolatban van Orbán János Dénesnek egy komoly tévedése, szerinte ugyanis – legalábbis szavaiból ez olvasható ki – e szervezetek életében csak felsőbb szinten lehet részt venni, tehát ha a kezdőnek számító író-költő már letett valamit az asztalra. A tehetséggondozó kft. ennél hamarabb szeretne foglalkozni a tehetségekkel. Utóbbi 10-12 verset vár el a jelentkezőktől, míg a JAK tavaly nyári írószemináriumán való részvételhez (igaz, azért fizetni kell, de a költségvetés ismeretében ez nem nagyon működhetne másként) mindössze öt verset kellett elküldeni. Tehát az oktatásban való részvétel egyáltalán nincs szakmai múlthoz kötve, az csak a tagfelvételnél szükséges.
Szombati lapszámunkban megírtuk, hogy a Fiatal Írók Szövetségének működési támogatása negyven, a József Attila Köré több mint harminc százalékkal volt kevesebb 2015-ben, mint az azt megelőző évben. A JAK már korábban is a legkisebb működési támogatást kapta az írószervezetek közül, de 2014-ről 2015-re ez az összeg is tovább csökkent, másfél millió forintról egymillióra. A FISZ másfél millióval kapott kevesebbet, három és fél helyett kétmillió forintot. A döntések ráadásul őszig csúsztak, tehát e szervezetek csak 2015 végén láthattak valamit a 2015-re szóló támogatásokból. S közben a korábbi pályázati lehetőségek is szűkülnek.
Gondolom, gyorsan kiszámolható a különbség a JAK évi egymilliója, a FISZ kétmilliója és a Kárpát-medencei Tehetségkutató Kft. 150 milliója között, még akkor is, ha egyébként a fiatalíró-szervezetek pályázati úton ennél valamivel több pénzt tudhatnak évente magukénak. S mindebből talán az is látható, hogy lett volna helye eddig is ennek a pénznek, jól bejáratott úton lehetett volna azt az irodalomra fordítani, sőt a költő-író-kritikus szak elindításával az oktatást is sokkal szervezettebbé lehetett volna tenni. Félő azonban, hogy ennek most már lőttek, a fiatalíró-szervezetek egyre inkább ellehetetlenülnek, ahogy lőttek a Nemzeti Kulturális Alapnak is, amikor a bizottságokban a Magyar Művészeti Akadémia befolyását egyharmadnyira növelték, a jobb- és baloldali szakmai szervezetek egységes tiltakozása ellenére.
A kettő között annyi a különbség, hogy a fiatalíró-szervezetek a kulturális államtitkárság helyett majd a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz mehetnek olyan egyeztetésre, amin azt mondják el, hogy úgysem változtatnak semmin.
