A millenniumi nemzedék

Többnyelvű, globálisan gondolkodó digitális bennszülöttek lesznek e generáció elitje.

Sosem voltak még ilyen okosak és iskolázottak a fiatalok, mint most, de az idősebbek és a munkajogi szabályok gyakran megakadályozzák, hogy kifejtsék tehetségüket – olvashattuk az Economist január 23-i számában. A világ egynegyede, 1,8 milliárd ember tartozik a 15–30 év közötti korosztályba, és bár az egyes országokban sorsuk, helyzetük igencsak eltérő, sok bennük a közös vonás is. Valamennyien az okostelefonok korában és a fenyegető pénzügyi világválság árnyékában nőttek fel, jó oktatásra, stabil munkahelyre, otthonra és társra vágynak. Rugalmas munkaidőben szeretnének dolgozni, és napi hat órát online eltölteni. A vállalatok – a világ bármely táján – egyre nehezebben értik meg az „ezredfordulósokat”, viselkedésük egyre több gondot okoz. Szeretik a közösségi élményeket, mindent „megosztanak”, szeretnek hálózatban dolgozni, szórakozni, és állandóan dicséretre, elismerésre vágynak. Mivel otthon ezt meg is kapják, félő, hogy később sok kudarc éri majd őket. A gazdag országokban szinte sohasem akarnak kinőni a kamaszkorból, és még egyetemi tanulmányaik során sem szívesen konfrontálódnak a kellemetlen eszmékkel, gondolatokkal. A liberalizmus a fejlődő országokban is hódít körükben, kevésbé rasszisták, mint szüleik voltak, és talán túlzottan is érzékenyek a társadalmi gondokra.

A mérhető intelligencia sok országban évtizedek óta nő a jobb táplálkozásnak és a tömeges beiskolázásnak köszönhetően. A fiatalok még sohasem voltak ilyen műveltek, mint most. A 25–34 évesek Japánban közel 60, Nagy-Britanniában közel 50 százalékának van felsőfokú végzettsége. (1970-ben e két országban még csak 15, illetve 18 százalék volt az arányuk). Amerikában 45, Nyugat-Európában 30-40, Brazíliában 15 százalék a diplomás fiatalok aránya korcsoportjukban, nálunk 30 százalék. Ugyanakkor e művelt és képzett fiatalok jelentős része nem jut munkához. A világ legtöbb részén körükben kétszer olyan magas a munkanélküliség, mint az idősebbeknél. A közepes jövedelmű országokban a fiatalok több mint 25, a gazdag országokban 15 százaléka már nem tanul, de még nincs munkahelye. A görögöknél és spanyoloknál a fiatalok 48, az olaszoknál 40 százaléka munkanélküli. Magyarországon helyzetük javult (már csak 20 százalék az állás nélküli fiatal), de ez részben a növekvő külföldi munkavállalásnak köszönhető. A munkaerőpiacon sohasem volt olyan erős a verseny, mint most, és a szabályozások a már munkában állóknak kedveznek, az idősebbeket védik a felmondástól, a fiatalokra pedig sok esetben csak az ismételt gyakornoki vagy a státus nélküli szerződéses állás vár. Kegyetlen dolog jól képzetten, de évekig munkára várva kezdeni az életet.

Az oktatás olyan drága, hogy sok fiatal csak súlyos eladósodás árán tud diplomát szerezni. A legjobb állásokat és szórakozási lehetőségeket a nagyvárosok kínálják számukra, ahol csak drágán lehet lakáshoz jutni. A kor viszont a millenniumi generáció elitjének határozottan kedvez. Ők a többnyelvű, globálisan gondolkodó digitális bennszülöttek. A facebookos Zuckerberg, a google-os Sergey Brin és Larry Page, az instagramos Kevin Systrom már azelőtt megváltoztatták a világot, mielőtt még harmincas éveikbe léptek. A világgazdasági folyamatok nem csupán nekik kedveznek; azokat ők alakítják. A digitális startupok világában egy jó ötlet gazdája sokkal hamarabb lesz milliomos, mint annak idején a Rockefellerek és a Carnegie-k.

A 15–30 év közötti fiatalok döntő része, 85 százaléka a fejlődő országokban él. Körükben inkább a beiskolázási arányok növekedése a figyelemre méltó, nem annyira a műveltségé és a képzettségé. (Indiában például több év iskolába járás után sem tud a gyerekek jelentős része írni és olvasni, egy finn iskolás 170-szer nagyobb eséllyel teljesíti jól a PISA-tesztet, mint egy mexikói.) Afrikában és az arab országokban a magas munkanélküliség miatt sok fiatal férfi az anyagi feltételek híján nem tud megnősülni – a frusztráltság és a szexuális kielégítetlenség pedig az Iszlám Állam, a Boko Haram és más fegyveres csoportok kötelékébe hajtja őket. Kínában és India egyes vidékein a nemi arányok megbomlottak, és fiatal férfiak milliói örök legénysorsra vannak ítélve. Ez az előbbihez hasonló, súlyos konfliktusképző tényező. A jelenség biológiai hátterét „reprodukciós kudarcnak” nevezik.

A felnőtté válás útja a mai fiatalok számára göröngyösebb, mint korábban. Sokan tanulnak húszas éveik közepéig, és a gyermekvállalást harmincas éveik végére halasztják. A születések száma Észak-Amerikában, de főként Európában alacsony szinten stagnál, és erre süllyedt le a kínai mutató is. Fekete-Afrikában és Dél-Ázsiában is kevesebb gyermek születik. Mindezek következtében a globális termékenységi mutató, amely 1960-ban még 5 gyermek volt egy nőre számítva, ma már csak 2,5. Az OECD-hez tartozó fejlett ipari országokban a házasságon kívül született gyerekek aránya 1980 és 2007 között megháromszorozódott (33 százalék), miközben a válásoké duplára nőtt. Ez súlyos gondok kiindulópontja: akit nem a saját apja és anyja nevel fel, az gyengébb lesz a tanulásban, felnőttként kevesebbet fog keresni, és majdani házassága is ingatagabb lesz.

Érdekesen alakulnak az „intergenerációs transzferek”. A történelem során mindig az idősek támogatták a fiatalokat. A családon belül ez most is így van. A gazdag országok költségvetése azonban az elöregedés következtében már többet költ az idősek nyugdíjára és egészségi ellátására, mint a fiatalok oktatására. Ezt a költségvetés hitellel fedezi, az eladósodás pedig majdan a fiatalok nyakába zúdul. Egy nemzetközi kutatás szerint Magyarország is azon országok közé tartozik, ahol a közösségi erőforrások nettó folyama már az öregeknek kedvez.

Meglepő, hogy a fiatalok kevésbé vesznek részt a politikában, nem bíznak a pártokban. Amerikában a 2014-es időközi választásokon a 18–34 éveseknek csak a 23 százaléka szavazott, szemben a 65 éven felüliek 59 százalékával. Nagy-Britanniában 2015-ben a 18–24 évesek 43 százaléka, a 65 felettiek 78 százaléka voksolt. Nálunk a 25 év alattiaknak csak a fele megy el szavazni, és a hajlandóság az életkor emelkedésével nő. Nagyobb az esélye a győzelemre annak a politikai pártnak, melyet az idősek támogatnak. Ez pedig döntő hatással van az erőforrások nemzedékek közötti elosztására. (Ezen választási reformmal lehetne változtatni: ha a szülők kiskorú gyermekeik nevében is szavazhatnának – néhány évvel ezelőtt ez nálunk is vitatéma volt.)

Miközben egyes szegény országok munkanélküli fiataljai hivatásos gyilkosnak állnak, a gazdag országokban beletörődnek sorsukba: semmi lázadás, semmi nemzedéki forrongás. Pedig korábban a fiatal nemzedékek kikövetelték maguknak a jövőt. Most mintha félnének tőle. Lehet, hogy érzik, ez már nem az ő világuk lesz. Az elit még kihasználja majd az információtechnológián és DNS-manipuláción alapuló változásokat, de a többség helyébe szoftverek, algoritmusok és robotok lépnek.

A szerző közgazdász és társadalomkutató