Aki a közelben él, vagy naponta arra jár, nagyon várta a Széll Kálmán tér átépítését. Még nincs kész, de a lényeg már látszik. A kivitelezés nyűgét fegyelmezetten elviselték azok a budai lakosok és az arrafelé dolgozók, akik a hatalmas építkezés közepette is kénytelenek voltak használni a teret. A gyalogos átmenő forgalom a tavaly tavaszi–nyári hónapokban egyáltalán nem volt egyszerű, sokszor munkagépek közt, éppen az orrunk előtt megváltoztatott, dróthálókkal kijelölt, alig ledöngölt földutakon caplattunk. Kora tavasszal a régi sínekre fektetett, felhajló szélű linóleummal fedett pallókon jártunk keresztül, máskor a gépek által felvert fullasztó por miatt szedtük (volna) gyorsabban a lábunkat, de a gyalogosok sebességét mindig a tömeg sodrása határozta meg, no meg a közlekedési lámpák. Egyszer kíváncsiságból lemértem: az építkezésen keresztül hét percig tartott az átjutás a Nyúl utca irányába elvitt villamos-végállomástól a 6-os Széna téri megállójáig. De tudtuk, ezt ki kell bírni, a Széll Kálmán tér megújulása nem tűr halasztást, ez a hatalmas forgalmat lebonyolító tér nem maradhat a régi állapotában. Néhány éve, amikor egy tikkasztó nyári délután egy barátommal a metró homlokzata melletti rettenetes építményen kialakított teraszon találkoztam, körbenéztem a lepusztult sörözőben, alant a térrel, és számolva azzal, hogy sznobnak tartanak, bevallottam, hogy ilyen helyre nem ülök be. De hát retró, nem? – kérdezte barátom, némi szemrehányással a hangjában. Az volt, kétségtelen. Az egész tér. A legrosszabb fajtából. Mindezzel csak jelezni szeretném, hogy azok közé tartozom, akik nagyon várták ezt a térfelújítást. És tudom, hogy ami ilyen tömérdek pénz befektetésével jön létre, azon egyhamar nem lesz változtatás. (Csak a budai fonódó villamoshálózat beruházásának Széll Kálmán téri szakaszában 11,3 milliárd forintnyi uniós támogatás van.)
A tér ilyen mértékű beépítettségét nem indokolja semmi. A Szilágyi Erzsébet fasorhoz közeli részén van néhány építmény (például a BKV majdani információs irodája és jegyárusítója), amelynek külleme taszítóan egyhangú, csúnya, fantáziátlan. A tervezők valószínűleg imádják a hegyesszöget, amely valósággal uralja az egész teret. Hegyesszögben záródnak például azok a beton-, illetve műkőteknők, amelyekben nyilván virágágyások lesznek, tehát némi zöld terület. A BKV-iroda alacsony épülete szintén hegyesszögben zárul, ezt látja először, aki Hűvösvölgyből érkezik, s a látvány bizony lehangoló. Megjegyzem, egy hegyesszögű építménynek a belső tere jóformán kihasználhatatlan, nem véletlenül mellőzik ezt a megoldást a tervezők. Az 56-os és 61-es megállója, igaz, ma még ideiglenes helyén van, de jellemzően aki csúcsforgalomban akarja elérni a villamost, alig tudja megközelíteni. A fentebb leírt építmények között ugyanis olyan szűk az átjáró, oly kicsi a tömeget áteresztő képessége, hogy mire onnan kijutnak az emberek, elmegy a villamos.
A látványterveken nagyon sok zöld sávot, területet láttunk, ahhoz képest a magasított, ferdén emelkedő betonteknők sok jót nem ígérnek. Nem vagyok építész, csak láttam sok lenyűgözően szép teret belföldön és külföldön, ezért nem értem, miért nincs a tér nemhogy vízszintben, hanem még törekvést sem érzek arra, hogy a térkövek lerakásával egy szabályozott lejtést produkáltak volna tervezők és építők. A tér felszíne feltűnően kiegyenlítetlen, amelynek érzetét a beépítettség csökkenti némileg, de milyen áron?
A BKK honlapján megtaláljuk azt a látványtervvideót, amely a felújított Széll Kálmán teret járja körbe. Lehet, hogy egy látványvideó úgy aránylik a megvalósuláshoz, mint egy randivonalon elküldött kép a valósághoz? Mindenesetre ami az átépítésből már most kőkeményen látszik, az nem túl biztató.
