A felelősség persze nemcsak őket terheli, hanem a talmi értékeket piedesztálra emelő bulvármédia művelőit és az objektivitás póza mögé bújó hungarofób „önkritikusokat”. Akik szenvedélyesen keresik az alkalmat arra, hogy bizonygathassák: míg a világ többi része maga az édenkert, Magyarországon – és csakis itt – minden rothad. Hiszen – ahogy ismert képviselőjük fogalmazott – a magyarok „genetikusan alattvalók”.
Hogy a nagy eszmék eme silányítása valóban rosszindulatból vagy csak a szellemi munkára való restségből történik, nem tudhatjuk. S ha a tömeg azt mannaként tömi magába, az bár több mint aggasztó, de érthető: sokak szellemében éppúgy nem férnének el a nagy eszmék, mint ismerősöm fürdőszobájában az eredeti Vénusz születése. Marad az olcsó szobrocska – így legalább jut hely a kádnak is.
