A mindig kiegyensúlyozott biztonságpolitikai szakértő hirtelen indulatos lett. Arról beszélt a köztévé híradójában, hogy Salah Abdeslam tiltakozik az ellen, hogy kiadják őt Franciaországnak. Emberi jogaira hivatkozik. De milyen emberi jogai vannak annak, aki százharminc embert gyilkolt meg?! – csattant fel a szakértő, s mi ott a képernyő előtt ezer százalékig igazat adtunk neki, holott tudjuk, ebben a mentálisan beteg világban ilyeneket nem szabad mondani. Jönnek a jogvédők, és kitagadnak minket minden emberi közösségből. Mi az, hogy százharmincszoros gyilkosnak nincsenek emberi jogai? Neki vannak igazán! Minél többet gyilkolt, annál inkább. A tisztességes, jogkövető embereknek nem kellenek az emberi jogok. Minek nekik?
Bármilyen rémisztő és fájdalmas, ebben van valami igazság. Hiszen a bűnözőkkel szemben a becsületes emberek emberi jogai fabatkát sem érnek. A bűnöző pont a legelemibb emberi jogaitól fosztja meg az áldozatát, a tulajdonhoz, a biztonsághoz, az élethez való jogtól. Sőt, akár a Hegylakó című filmben, ahol a lenyakazott „halhatatlan” életereje átáramlik a győztesbe, a mi világunkban az áldozat emberi jogai mintha átszállnának a tettesre. Ha valaki ezt túlzásnak érezné, azt emlékeztetnénk arra, hogy terrortámadások után is a lakosság jogait korlátozzák, a terroristák jogai érintetlenek maradnak. Salah Abdeslamot nem lehet pofán vágni kihallgatás közben, hogy elárulja tettestársai nevét és tartózkodási helyét. Azok nyugodtan szervezkedhetnek tovább, ellenben fél Európa lakossága mindenfelé kellemetlenségnek van kitéve a szigorú ellenőrzés miatt. Abdeslam meg jót röhög magában, neki haja szála sem görbülhet, a börtönből pedig újabb gyilkos merényletekkel próbálják majd kiszabadítani a társai.
De addig is sokféle módon élhet csorbítatlan emberi jogaival. Például pert indít Francois Molins ügyész ellen, mert az első kihallgatás után megsértette a nyomozás titkosságát. Az ügyész Abdeslam számára kínos részleteket is megosztott a nagyközönséggel a sajtótájékoztatóján, és ezzel megsértette a tömeggyilkos terrorista személyiségi jogait. Rémületes, de efféle eljárási hiba miatt valami elvont elméjű jogszolgáltató fel is mentheti. (A tárgyalótermekben a jogi konstrukciók mindig fölötte állnak az igazságnak.) Ám nem Abdeslam az egyetlen ilyen kifinomult jogérzékű tömeggyilkos. Anders Breivik, aki 2011 nyarán hetvenhét embert mészárolt le, s jelenleg huszonegy évnyi szabadságvesztését tölti, embertelen bánásmód miatt perelte be a norvég kormányt, mondván a börtönbéli körülmények elviselhetetlenek számára. Breivik konkrét példákkal illusztrálta az iszonyatos állapotokat, például: mikrohullámú sütőben melegítik az ételt, olykor langyos a kávé, a kés és a villa műanyagból van, rossz illatú a testápoló, nincs internet, a csupán háromszobás börtönében depressziós lesz. A börtön vezetősége azzal védekezett, hogy Breivik részt vehetett a rabok karácsonyi mézeskalácssütő versenyén.
Ismét és sokadszor átélhetjük a bűnözőt pátyolgató liberális igazságszolgáltatás totális csődjét. Amit a tisztességes emberekre szabtak, de bűnözőkre akarnak alkalmazni. Azokra meg nem lehet. S most nem is a halálbüntetés hiányáról van szó. Hanem a bűnözőknek a tisztességes emberek rovására megemelt többletjogairól. Akik szándékos bűncselekményt követnek el, azok tudatosan megtagadják emberi mivoltukat. Nem tartják veszteségnek, hiszen néhány agyalágyult széplélek és pénzéhes elvetemült jogász jövedelmező módon védelmezi az emberi jogaikat.
