Ennyi van hátra a brit európai uniós népszavazásig, de a felmérések szerint a két tábor még mindig fej fej mellett áll, miközben hol a maradók, hol a kilépők szerzik meg a minimális vezetést. A Konzervatív Párton belüli legújabb hatalmi villongások és a brüsszeli merényletek azonban jelentősen befolyásolhatják a közvéleményt.
Bár David Cameron brit miniszterelnök szerint „nem helyénvaló” a brüsszeli terrortámadásokat politikai célokra felhasználni, a népszavazási kampány mindkét oldalán igyekeznek tőkét kovácsolni a keddi vérengzésből. A tagságról szóló népszavazást kikényszerítő Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) védelmi szakértője részben a schengeni övezeten belüli szabad mozgást okolta azért, hogy a terroristák képesek voltak ilyen összehangolt támadást intézni Belgium és az egész Európai Unió fővárosa ellen. Mike Hookem szerint a nyitott határok „az európai polgárok életét veszélyeztetik”. Nigel Farage UKIP-elnök pedig korábban úgy fogalmazott, hogy az idealizált schengeni egyezmény a Kalasnyikovok szabad mozgásához vezetett. (Tény, hogy a minap úgy autóztam át négy európai országhatáron, hogy még lassítanom sem kellett.)
Ugyanakkor sosem volt szó arról, hogy az Egyesült Királyság csatlakozni kívánna a schengeni övezethez, és Cameron is többször megerősítette, hogy a szigetország mindig is maga fogja ellenőrizni a határait – amit egy brit–francia kétoldalú egyezmény alapján már a La Manche csatorna francia oldalán megtehet, ezzel eleve az országon kívül tartva az illegális bevándorlókat. A migránsok ezért Calais és a többi kikötőváros környékén torlódnak fel, és az elmúlt hetekben felszámolt „dzsungel”-hez hasonló áldatlan állapotok közepette várnak arra, hogy becsempésszék magukat Nagy-Britanniába.
David Cameron szerint ez is az uniós tagság hozadéka, és a kilépés esetén a több ezer migránsnak már brit földön kellene átmeneti szállást biztosítani – ennek lehetőségét Francois Hollande francia elnök is megerősítette. A brit miniszterelnöknek a tagság mellett szóló fő érveit azonban sokkal átfogóbb indokok alkotják: Cameron szerint ugyanis a kilépés az ország biztonságát és gazdaságát is veszélyeztetné. Bár a brüsszeli támadás épp a belga hírszerzés gyengeségeire hívja fel a figyelmet, Theresa May brit belügyminiszter – aki szintén a maradás mellett kampányol – kijelentette: az európai rendőrségekkel és titkosszolgálatokkal való együttműködés nélkül a brit elhárítás sokkal nehezebb helyzetbe kerülne. Példaként említi az uniós DNS- és ujjlenyomat-adatbázist, amelyhez jövőre az Egyesült Királyság is csatlakozhatna, de csak akkor, ha időközben nem lép ki az unióból. May szerint egy ujjlenyomat lekérése az Interpol rendszerén keresztül több mint 140 napig tart, míg az új adatbázisból 15 perc alatt hozzá lehet jutni az adatokhoz. Hasonló a helyzet a rendszám-nyilvántartásokkal is. És bár vannak országok – mint például Svájc és Norvégia –, amelyek tagság nélkül is előfizethetnek ezekre a szolgáltatásokra, a teljes rendszerhez ők sem férhetnek hozzá, mondja May. David Cameron másik nagy érve a gazdaság: azt, hogy a szigetország minden korlátozás nélkül hozzáférhet az egységes EU-piachoz, semmi nem pótolhatja, állítja Cameron. Az elmúlt években a magas munkabérek ellenére is hatalmas ütemben befektető indiai és távol-keleti autógyártókat is ösztönzi, hogy itt gyártott autóik uniós terméknek minősülnek, és így az egész uniós piacon szabadon értékesíthetők. Ha a szigetország kilép, a termékek státusa is megváltozik.
A kilépést szorgalmazók ezzel szemben megint csak az EFTA-tag Svájcot és Norvégiát hozzák fel példaként, ők tagság nélkül élvezhetik a szabad kereskedelmet – de persze ennek is ára van, mutat rá a másik tábor, ráadásul semmilyen beleszólásuk nincs az uniós gazdasági döntésekbe.
Boris Johnson, London két ciklus után leköszönő polgármestere és a kilépők legkarizmatikusabb politikusa pedig Kanadával példálózott: mint mondta, az unió és Kanada között létrejött kereskedelmi egyezmény (CETA) lehet a mintája a kilépés utáni Egyesült Királyság és az EU kapcsolatának. Ám a szerdai Timesban Pierre Pettigrew Kanada egykori külkereskedelmi minisztere ízekre szedi Johnson kijelentését, mondván: hét évbe telt, amíg tető alá hozták az egyezményt, és még mindig nem történt meg a ratifikáció. Másrészt pedig Kanada számára az Egyesült Államok a legjelentősebb kereskedelmi partner, az unió odaát nem létfontosságú, mint az Egyesült Királyság esetében.
Tény, hogy Boris Johnson inkább karizmatikus egyéniségével és nem gazdasági szaktudásával hódította meg a választókat, ezért különösen érdekes lesz, hogyan értékeli majd a közvélemény a parlament pénzügyi bizottsága előtti tegnapi szereplését. Az első benyomások szerint Johnson nem kellően magabiztos a gazdasági mutatók területén, s ez az EU-ban maradás pártján lévőket erősítheti.
