Már csak tizenhárom hét

Cameron szerint a kilépés veszélyeztetné az ország biztonságát és gazdaságát.

A kilépést szorgalmazók ezzel szemben megint csak az EFTA-tag Svájcot és Norvégiát hozzák fel példaként, ők tagság nélkül élvezhetik a szabad kereskedelmet – de persze ennek is ára van, mutat rá a másik tábor, ráadásul semmilyen beleszólásuk nincs az uniós gazdasági döntésekbe.

Boris Johnson, London két ciklus után leköszönő polgármestere és a kilépők legkarizmatikusabb politikusa pedig Kanadával példálózott: mint mondta, az unió és Kanada között létrejött kereskedelmi egyezmény (CETA) lehet a mintája a kilépés utáni Egyesült Királyság és az EU kapcsolatának. Ám a szerdai Timesban Pierre Pettigrew Kanada egykori külkereskedelmi minisztere ízekre szedi Johnson kijelentését, mondván: hét évbe telt, amíg tető alá hozták az egyezményt, és még mindig nem történt meg a ratifikáció. Másrészt pedig Kanada számára az Egyesült Államok a legjelentősebb kereskedelmi partner, az unió odaát nem létfontosságú, mint az Egyesült Királyság esetében.

Tény, hogy Boris Johnson inkább karizmatikus egyéniségével és nem gazdasági szaktudásával hódította meg a választókat, ezért különösen érdekes lesz, hogyan értékeli majd a közvélemény a parlament pénzügyi bizottsága előtti tegnapi szereplését. Az első benyomások szerint Johnson nem kellően magabiztos a gazdasági mutatók területén, s ez az EU-ban maradás pártján lévőket erősítheti.