Könnyen lehet, hogy megkéstek az ENSZ Biztonsági Tanácsának szankciói, amelyeket egyhangúlag hoztak meg a tagok. Ezek értelmében ezentúl minden Észak-Koreába tartó és onnan érkező szállítmányt ellenőrizni fognak, valamint felkerült a világszervezet feketelistájára tizenkét észak-koreai vállalat, továbbá tucatnál is több tisztségviselő, köztük Phenjan szíriai, iráni és vietnami kereskedelmi képviselői. A korlátozást Kína is megszavazta, de az már nem tetszett Pekingnek, hogy Washington ezen felül is megpróbálja korlátozni a távol-keleti országba bekerülő áruk körét. A Fehér Ház külön szankciói érintik a kommunista ország energiaiparát, széniparát, pénzügyi szolgáltatásait és szállítási ágazatát. Az amerikai cégeknek megtiltották egyes termékek, szolgáltatások és technológiák exportját, valamint új befektetések indítását is. A korlátozások vonatkoznak az észak-koreai kormány és a Koreai Munkapárt tulajdonában lévő vagyonra, továbbá tizenhét észak-koreai vezető, illetve szervezet pénzügyi tranzakcióira. Intézkedtek húsz hajó lefoglalásáról is.
Észak-Korea sem késlekedett a válasszal: tizenöt esztendei kényszermunkára ítélték Otto Frederick Warmbier amerikai egyetemistát, aki január 2-től fogoly Phenjanban, miután állítólag egy szállodából, a személyzetnek fenntartott irodából ellopott egy plakátot. Ez nem tűnik főbenjáró bűnnek, de ítéltek el amerikait kevesebbért is – egy misszionárius két évet töltött egy mezőgazdasági munkatáborban, miután a szállodai szobában felejtette Bibliáját.
Az efféle túszejtéseknek több céljuk van: eddig két, már leköszönt amerikai elnök (Jimmy Carter és Bill Clinton) volt kénytelen személyesen Phenjanba menni, hogy jószolgálati nagykövetként, némi bocsánatkérés után kihozzon az országban elítélt amerikai állampolgárokat (ezt a helyi média rendszerint úgy interpretálja, hogy az amerikai elnök személyesen könyörög). Valószínűleg Phenjan ilyenkor dollártízmilliókban mérhető humanitárius segélyt is kap Amerikától.
