Rég nem volt ilyen mozgalmas az évkezdés Phenjanban: január első napjaiban kísérleti hidrogénbombát robbantottak (vagy annak mondott valamit, ám tény, hogy még Magyarországon is észlelhetők voltak a detonáció hullámai), pályára állítottak egy műholdat, valamint eddig volt összesen öt rakétakísérletük. Ezek egyikére pár nappal az amerikai–dél-koreai hadgyakorlat kezdete előtt került sor, utána március 10-én kilőttek két rövid hatótávolságú Scud rakétát, aztán a múlt pénteken két közepes hatótávolságú ballisztikus rakétát teszteltek.
A műholdról csak annyit: a Kvangmjonszong–4 kilencvennégy percenként kerüli meg a Földet, és a nemzetközi közösség úgy gondolja, pályára állítása tulajdonképpen ürügy volt ahhoz, hogy az ország katonai vezetése kipróbáljon egy nagy hatótávolságú fegyvert. A legfrissebb hír az, hogy a héten sikeresen teszteltek egy nagy teljesítményű, szilárd tüzelőanyagú rakétát – ez fontos lépés abban a folyamatban, hogy olyan eszközre tegyenek szert, amely képes nukleáris robbanófejet eljuttatni akár az amerikai kontinensre is. Kim Dzsong Un részt vett a teszten, és azt mondta: ez a fegyver képes arra, hogy „nagy félelmet és terrort vigyen az ellenfél szívébe”. Az északiak hivatalos bejelentése azt is jelenti, hogy a phenjani rezsim – szembeszegülve az ENSZ március elején meghozott tilalmával és szankcióival – nagy léptekben folytatja egy interkontinentális ballisztikus rakéta fejlesztésére irányuló programját.
Az észak-koreai vezetés a napokban arról is beszámolt, hogy sikeresen szimulálta egy ballisztikus rakétának a Föld légkörébe való visszatérését, és hamarosan kísérletet hajthat végre egy nukleáris robbanófejet hordozni képes rakétával is. Erről a hírről egy fotó is megjelent: Kim Dzsong Un egy látszólag rozsdamentes acélból készült, gömb alakú szerkezet mellett pózol, körülötte bőszen jegyzetelő emberek. A berendezésről a hivatalos állami hírügynökség azt állította, hogy egy rakétára szerelhető nukleáris fegyver. Ezen sokan élcelődni kezdtek – a világháló népe szerint a csillogó valami leginkább egy diszkógömb lehet. A katonai szakértők nem ilyen optimisták: bár a fotón szereplő tárgy minden bizonnyal csak díszlet, sok apró jel mutat arra, hogy az ország képes lehet a miniatürizálásra, ehhez éppen elegendő nukleáris kísérletet végeztek el a közelmúltban.
Könnyen lehet, hogy megkéstek az ENSZ Biztonsági Tanácsának szankciói, amelyeket egyhangúlag hoztak meg a tagok. Ezek értelmében ezentúl minden Észak-Koreába tartó és onnan érkező szállítmányt ellenőrizni fognak, valamint felkerült a világszervezet feketelistájára tizenkét észak-koreai vállalat, továbbá tucatnál is több tisztségviselő, köztük Phenjan szíriai, iráni és vietnami kereskedelmi képviselői. A korlátozást Kína is megszavazta, de az már nem tetszett Pekingnek, hogy Washington ezen felül is megpróbálja korlátozni a távol-keleti országba bekerülő áruk körét. A Fehér Ház külön szankciói érintik a kommunista ország energiaiparát, széniparát, pénzügyi szolgáltatásait és szállítási ágazatát. Az amerikai cégeknek megtiltották egyes termékek, szolgáltatások és technológiák exportját, valamint új befektetések indítását is. A korlátozások vonatkoznak az észak-koreai kormány és a Koreai Munkapárt tulajdonában lévő vagyonra, továbbá tizenhét észak-koreai vezető, illetve szervezet pénzügyi tranzakcióira. Intézkedtek húsz hajó lefoglalásáról is.
Észak-Korea sem késlekedett a válasszal: tizenöt esztendei kényszermunkára ítélték Otto Frederick Warmbier amerikai egyetemistát, aki január 2-től fogoly Phenjanban, miután állítólag egy szállodából, a személyzetnek fenntartott irodából ellopott egy plakátot. Ez nem tűnik főbenjáró bűnnek, de ítéltek el amerikait kevesebbért is – egy misszionárius két évet töltött egy mezőgazdasági munkatáborban, miután a szállodai szobában felejtette Bibliáját.
Az efféle túszejtéseknek több céljuk van: eddig két, már leköszönt amerikai elnök (Jimmy Carter és Bill Clinton) volt kénytelen személyesen Phenjanba menni, hogy jószolgálati nagykövetként, némi bocsánatkérés után kihozzon az országban elítélt amerikai állampolgárokat (ezt a helyi média rendszerint úgy interpretálja, hogy az amerikai elnök személyesen könyörög). Valószínűleg Phenjan ilyenkor dollártízmilliókban mérhető humanitárius segélyt is kap Amerikától.
Aki úgy gondolja, hogy egy kézlegyintéssel elintézhető az a fenyegetés, amit Észak-Korea jelent a világ stabilitására nézve, az súlyosan téved. Kim Dzsong Un egyre emeli a tétet – otthon a legváltozatosabb kivégzési formákkal távolította el azokat a katonai és politikai vezetőket, akik veszélyt jelenthettek a hatalmára, és ifjú titánként a világ számára is be akarja bizonyítani, hogy számolni kell vele.
Ha egyszer megnyomja a piros gombot, alighanem sokkal nagyobb baj lesz belőle, mint egy brüsszeli robbantásból.
