Vakvágányra vitt nyomozások

Sokan az egykori állambiztonságot sejtik a megoldatlan ügyek mögött.

Nyáron lesz huszonegy éve, hogy valakik összeverték, majd tarkón lőtték a 26 éves Szabó Jánost. A rendőr zászlós az akkor még gyerekcipőben járó kábítószer-bűnözés elleni fellépés egyik résztvevője volt. Egykori kollégái elmondása szerint érthetetlen – vagy inkább nagyon is érthető – okokból félrevitték a nyomozást az ügyben, amit aztán eredménytelenül le is zártak. A Legfőbb Ügyészség azonban nemrég elrendelte az akták újranyitását: nyereségvágyból elkövetett emberölés miatt nyomoznak ismeretlen tettes ellen.

Szabó János zászlós egyik közvetlen kollégája árulta el a Magyar Nemzetnek, hogy 1995-ben volt KGB-sek közreműködésével, szentendrei központtal kezdte kiépíteni droghálózatát a „vörös maffia”, a szovjet utódállamokból ideérkező szervezett bűnözők magyarországi csapata. Szabó Jani – ahogy kollégái ma is emlegetik a tragikus sorsú fiatal rendőrt – az ő területükre tévedhetett, a maffia ölethette meg magyarokkal. Két kemény bűnözőt „be is mértek” Szabó kollégái, egyikük még arról is tudott, hogy a rendőr bal oldali bordáit eltörték, mielőtt végeztek vele – ezt csak az tudhatta, aki ott volt a kivégzésénél. A nyomozást azonban leállították, majd külön nyomozócsoportot hoztak létre. Érthetetlen, hogy a helyszínelők első megállapításából („kilenc milliméter kaliberű bemeneti nyílás a tarkón”) hogyan lett vízbe fúlás és hajócsavar okozta koponyasérülés, pedig az lett. – A hajócsavar tarkón lőtte – fogalmaztak a volt kollégák.

Kérdés, mire jutnak majd ennyi idő elteltével a nyomozó ügyészek. Különösen érdekes lehet, hogy vizsgálják-e az egykori állambiztonságiak szerepét a huszonegy éve történtekben – azt, hogy a vörös maffia ex-KGB-s tagjaival kapcsolatban álltak-e az akkori rendőri vezetők, különösen azok, akik az állambiztonsági területről maradtak a rendőrségen. Ehhez hozzátartozik, hogy jó részük kétségtelenül a tudása miatt maradhatott rendőr, hiszen olyan speciális ismeret birtokában voltak, amely más forrásból nem állt rendelkezésére a demokratikus rendőrségnek. Mindez azonban kockázatokat is hordozott magában: az egykori KGB-sek, akik a bűn útjára léptek, saját céljaikra tovább működtették egykori hivatalos kapcsolataikat.

Szigorúan elvonatkoztatva Szabó János meggyilkolásától, a volt állambiztonsági kapcsolatok okozhattak némi késlekedést egyes vizsgálatok során, sőt akár egész nyomozások félreviteléhez is hozzájárulhattak. Nem véletlen, hogy a 2002-es móri mészárlást követően még rendőri körökben is felröppent, hogy „nemzetbiztonsági okok” miatt történt, ami történt. Nevezetesen az, hogy Kaiser Edét és Hajdú Lászlót ítélték el jogerősen azért, amit meg sem tettek. Már csak azért is gyanítottuk sokan, hogy nem Kaiserék a móri mészárosok, mert a vérengzésnek nem volt racionális oka; nem bankrablás volt, arra ma is esküszöm.

Mindenesetre a szememben nagyot nőtt Bolcsik Zoltán tábornok ázsiója, miután ki mert állni a sajtó elé, hogy közölje: van másik megoldása a móri ügynek. Ekkor fogták el Nagy Lászlót és Weiszdorn Róbertet. Utóbbi tényleges életfogytiglanját tölti, előbbi öngyilkos lett a börtönben. Ma már úgy tűnik, a móri ügy nyomozása azért siklott félre, mert akkora volt a rendőrökön a közvélemény, a feletteseik és a politika nyomása, hogy mindenáron elő kellett rukkolniuk valamivel. Amikor képbe került Kaiser és Hajdú, és a legtöbb információ arra utalt, hogy akár ők is lehettek a tettesek, csak rájuk koncentráltak. Az más kérdés, hogy az ügy apró részleteitől a hozzáértőt kiverte a víz, annyira ordított róluk, mennyire nem stimmelnek.

Ám mielőtt végképp elmerülnénk a móri mészárlás részleteiben, térjünk vissza az egykori állambiztonságiak és az 1990 utáni történések összefüggéséhez. Csak két szót mondunk: „olajozás”, „olajszőkítés”. Egyszerű szavak, mégis egy máig lezáratlan korszakot jellemeznek. Ma már nyíltan lehet beszélni arról, hogy az olajozást a pártfinanszírozásra találta ki a mindenkori hatalom. Az is nyílt titok, hogy egykori állambiztonságiak – közülük többen az olajozás fénykorában még tényleges titkosszolgák – is részt vettek az olajüzlet felfuttatásában. Elég a leghírhedtebb olajos cég, az Energol Rt. létrehozására utalni.

Felvetődhet a kérdés: vajon az olajozás kapcsán futtattak-e vakvágányra nyomozásokat? Hogy egy volt nyomozó személyes közlését idézzük: „Az Energol elhíresült nyomozását nemcsak a leendő rendőröknek, de a jogi karon is kötelező tananyaggá tenném. Soha el nem múló felelősség terheli az akkori Központi Bűnüldözési Igazgatóság munkatársait vezetőstül, beosztottastul – tisztelet a kivételnek – azért a fiaskóért, amit az úgynevezett olajos-robbantásos ügyekben, az Energol-nyomozással kapcsolatban elkövettek.”

Az Energol-ügyben egyébként mindenkit felmentettek a vádak alól. Az olajos ügyeket pedig 2000-ben nyolcvan évre államtitokká minősítették.