A píszínek talán igen, de a korrektségnek már nem felel meg, hogy tiszteld az én cinizmusomat, én meg belerúgok a te prófétádba. Aki nem a civilizációk harcára esküszik, hanem egymásmellettiségük békéjére vágyna, az nem űz gúnyt abból, amiben egy másik ember hisz, tartozzék bármely nációhoz, s gyakorolja bármelyik vallást. Ha saját hitem iránt tiszteletet vagy legalább toleranciát szeretnék, akkor megadom másnak is, vagy legalább tolerálom a hitét. Kiábrándító, hogy a sulykolt „másság” már-már vakságot követelő tisztelete tud társulni nemzetiségi, a szexuális orientáció szerinti és minden egyéb jellegű kisebbséggel, vonatkozhat bőrszínre is, de furcsamód sosem társul a más hiten lévő tiszteletével, pedig annak komoly hozadéka lenne.
A német ZDF-es kabaréban egy fiatalember, bizonyos Jan Böhmermann humorista elhitte, hogy a globális szarkazmus jegyében bármin lehet gúnyolódni, meg alighanem elege is volt az Erdogan török elnök előtti hajbókolásból (utóbbiban sokan egyetértenek vele). Bizonyára azt gondolta, hogy mivel ő végül is nem a Bundestagban szónokol, hanem egy kabaréban viccesnek kell lennie, elengedheti magát. Előadta az azóta szép pályát befutott, végtelenül ízléstelen versikét Erdogan és a kecskék fantáziadús kontaktusáról, számítva arra, hogy a nézőközönség majd dől a röhögéstől. Követte a dán karikaturista kétes értékű merészségét, követte a kivégzett párizsi szerkesztőség gyakorlatát, azt hitte, az ősi recept, a „mi viccelünk, ők szívjanak” majd ezúttal is beválik, hisz a Charlie Hebdótól Voltaire igazán csak egy macskaugrás. Nyilván azt gondolta, minél gátlástalanabb, annál bátrabbnak számít az ízléstelenségben naponta kérgesre edzett közönség előtt.
Tévedett. Böhmermann úr elfelejtkezett a nagypolitikáról. Elfelejtette, hogy Európa a saját tehetetlensége miatt most éppen a nyugati sajtóban gyakran „szultánnak” nevezett Erdogan előtt vonaglik (ha kell, még mekegni is fog), nehogy Törökország a kontinensre ereszszen a behívott másfél mellé még egymillió migránst, amibe már belebukhat a német kancellár. Lám, ilyen a német vendégszeretet: hol hív, hol küld, hol pedig cserélget. Örkény István ma azt írná: maradék NATO-kerítés bontatlan csomagolásban eladó, regisztrálatlan szír által korábban lakott albérleti szoba alig 900 kilométerre a Brandenburgi kaputól kiadó regisztrált szírnek, nőt felhozni nem lehet, özvegy Varsányiné.
