A negyedik ipari forradalom ideje

A modern gazdaságnak szüksége van a tudásalapú, versenyképes feldolgozóiparra.

Az amerikai közgazdászok bevallották, hogy „átadtuk a feldolgozóipart a fejlődőknek, és ez most gondot okoz”. Dilemma elé kerültek: az innovációkba, az új technológiákba fektetnek, vagy felélesztik az elhalásra ítélt iparágakat. Detroit tönkrement autóiparát nem lehet csak szolgáltatásokkal és csúcstechnikával pótolni. És nem csak Detroit került bajba, amerikai nagyvárosok sora, Cincinattitól St. Louisig. Az újraiparosítást összekötik a lokális fejlesztéssel – a helyi gyártás automatizálásával, az ellátási láncok megerősítésével, a képződött hulladék újrafelhasználásával –, és a törekvést „új regionalizmusnak” nevezik. Európában az újraiparosításnak az a vezérmotívuma, hogy a modern gazdaságnak szüksége van a tudásalapú, versenyképes feldolgozóiparra. De más megfontolások is közrejátszanak: Kína és a feltörekvők felemelkedésének alapja az iparcikkexport volt. Ahogy azonban a fogyasztói igények növekednek ezekben az országokban, úgy mérséklődik az exportjuk, és ez veszélyezteti a fejlettek iparcikkellátását. A reindusztrializáció mellett szóló érv a globális együttműködés szállítási költségeinek a mérséklése is – amely azonban most, a 30 dollár alatti olajárnál nem játszik szerepet.

A magyar kormány iparfejlesztési stratégiája tehát beleillik a legújabb nemzetközi trendekbe, azzal a különbséggel, hogy itt nem újraéleszteni kell az ipart, hanem magasabb technikai szintre emelni. Ebből kiindulva az oktatásban a szakképzés irányába történt eltolódás is igazolható, sőt előrelátásra utaló törekvés.

Gerő Ernő, a koalíciós kormány kommunista közlekedési minisztere 1947-ben kiadta a jelszót: Arccal a vasút felé! Az iparban pedig hamarosan elkezdődött a szovjet mintájú nehéziparosítás. Az ipari csúcstechnológiát akkortájt az esztergagép képviselte. Ma már csak múzeumokban vagy néhány kisiparos pinceműhelyében látni belőle. Kedves bírálók, haladjunk a korral! Azzal vádolni a kormányt, hogy iparfejlesztési tervei a gazdasági lemaradást szolgálják, rosszindulatú, tudatlan, félrevezető kritika. Nem az ipari forradalom struktúráinak és technológiáinak a felélesztéséről van szó, hanem arról, hogy a modern gazdaságnak szüksége van a tudásalapú, versenyképes feldolgozóiparra.

A szerző közgazdász, társadalomkutató