A panamai kabátlopás esete

David Cameronnak nem volt takargatnivalója – kár volt hát takargatni.

Az emberek elvesztették a bizalmukat David Cameronban, és ez az unióból való kilépés támogatása felé fordíthatja a csalódott szavazókat – jósolta az egyik brit lap néhány nappal az után, hogy a panamai offshore-kiszivárogtatás kapcsán a brit miniszterelnök is magyarázkodni kényszerült. Persze amikor két választási kampány is zajlik (az uniós tagságról szóló június 23-i népszavazás előtt, május 5-én még önkormányzati választások is lesznek, amelyeken a többi között a londoni polgármester személyéről is döntenek), ráadásul közben még a királynő is 90 éves (épp tegnap), és Barack Obama is az országba látogat (épp ma), a néhány héttel korábbi események gyorsan kiszorulnak a szalagcímek közül.

De igazából nem is kellett volna odakerülniük. Mert nem arról volt szó, hogy a brit kormányfő megmagyarázhatatlan eredetű milliókat rejtegetett offshore-adóparadicsomokban – ami persze e terület egyik legfőbb vonzereje –, de még arról sem, hogy ő vagy bróker édesapja bármilyen formában törvény sértett volna. Az egész „kabátlopási ügy” abból kerekedett, hogy Cameron először tagadta, hogy lett volna offshore-befektetése. Aztán a sajtó nyomására kénytelen volt felfedni, hogy néhai édesapja valóban létrehozott egy offshore-alapot, amelyben neki is volt részesedése. De ide is csak több lépésben jutottunk el, és a folytonos helyesbítés („nem volt offshore-befektetésem”, majd „volt, de nem volt belőle nyereségem”, végül „a jövőben nem lesz ilyen nyereségem”) nem segített a miniszterelnök megítélésén.

Pedig később kiderült: a még miniszterelnökké választása előtt eladott részesedésén Cameronnak nem egészen 20 ezer font (7,8 millió forint) nyeresége volt, amit a brit adóhivatalnak be is jelentett. Ha ezt az első kérdésre felfedi, valószínűleg semmi nem lett volna a dologból. Utólag persze mindig jól látszik, mi lett volna a helyes reakció. Sokak szerint Cameron azért próbálta először cáfolni az értesüléseket, hogy 2010-ben meghalt édesapja emlékét ne próbálja senki befeketíteni. Az Ian Cameron által létrehozott, Blairmore Holdings nevű alap azonban fehéren-feketén ott szerepelt a kiszivárgott dokumentumokban, és ezt nem lehetett meg nem történtnek tekinteni. Cameron magyarázata szerint egyébként az egész bona fide beruházás volt, nem adóelkerülési céllal (az alap be volt jelentve a brit adóhatóságnál), hanem azért, hogy megkönnyítse a dolláralapú befektetéseket. Tény, hogy Nagy-Britanniában magánszemélyeknek vagy kisebb cégeknek még ma sem olyan egyszerű és magától értetődő euró- vagy dollárszámlát nyitni, mint mondjuk Magyarországon. Ezt persze ki is használják a bankok, és a fontszámlákon roppant kedvezőtlen árfolyammal könyvelik a más pénznemben történő be- és kifizetéseket.

Cameron végül azzal tett pontot a személyét érintő ügy végére, hogy eddig példa nélkül álló módon az elmúlt öt évre visszamenőleg közzétette adóbevallását, ami persze azzal járt, hogy pénzügyminisztere, George Osborne és az ellenzéki Munkáspárt vezetője, Jeremy Corbyn is kénytelen volt megtenni ugyanezt. A BBC hírcsatornája aznap kumulatívan jelentette meg a politikusok által közzétett adatokat: Cameron kereseteként több mint egymillió font (csak a harmadik sorban jelezve, hogy ez ötévnyi jövedelem), Jeremy Corbyn esetében azonban a „parlamenti fizetése fölött keresett jövedelem” szerepelt az elmúlt egy évre kiszámolva – 1200 font. Lehet, hogy az én pártatlanságmérő készülékemben van a hiba, de nagyon kilengett a mutató.

Cameron jövedelmének jelentős részét egyébként a saját londoni házának a bére alkotja, hiszen a mindenkori miniszterelnök a Downing Street 10. alatti „szolgálati” rezidencián lakik. Maga a miniszterelnöki fizetés – évi 143 ezer font, 4,7 millió forint havonta – a kereskedelmi szférához képest kifejezetten alacsony: a BP olajvállalat vezérigazgatójának épp százszor ennyi, 14 millió font éves fizetést kíván adni a cég igazgatótanácsa. Mégis lépten-nyomon a miniszterelnök szemére vetették privilegizált helyzetét.

Igen, aki Etonba járt középiskolába, az nem szegénysorból való. De egy olyan országban, amelyet egy évezrede nem szálltak meg, és ahol évszázadok óta nem volt forradalom, nem volt hiperinfláció és pénzcsere, nem volt államosítás, kitelepítés, kuláklista, osztályidegenség és vagyonelkobzás, ahol a dédpapa megtakarítása ugyanabban a bankban, ugyanabban a pénznemben, kamatos kamattal növelve ma is megvan, miért lenne bűn jómódúnak lenni? Mert félreértés ne essék: a Cameron család nem milliárdos vagyon fölött rendelkezik, „csak” azon a szinten áll, ahol egy gazdaságilag befolyásos és sikeres ország felső középosztályának tartania kell. Cameron ettől még nem alkalmas kevésbé az ország vezetésére. Sőt, igazából örülnünk kellene annak, ha egy politikus von haus aus jól szituált, mert így kevésbé érez kísértést arra, hogy hivatali ideje alatt energiáit saját anyagi gyarapodására fordítsa.