Csak a bűnös lakoljon!

A „savazó doktor” ügyében egyetlen szálat vizsgált a nyomozó hatóság.

A vádirat szerint az egykori kórházigazgató 2013. március 12-én reggel felkereste volt barátnőjét, kábító hatású injekciót szúrt a combjába, megkötözte, levetkőztette, majd lúgot öntött az asszony szeméremtestére. Ezután rablásnak álcázva a támadást, 250 ezer forint értékű elektronikai cikket – köztük az asszony egyik mobiltelefonját – vitt el a lakásból. Az asszony nem ismerte fel támadóját, aki símaszkot és bukósisakot viselt. Szerinte külföldi akcentussal szólt hozzá, például „nem nézni az arcomat”. A szeme világos színű volt, a vádlotté kék, a magassága körülbelül akkora, mint az orvosé. A Fővárosi Főügyészség másodjára bizonyítottnak látta, hogy B. Krisztián követte el a támadást, méghozzá azért, mert a kapcsolatuk megszakadt a nővel, az orvos azonban ebbe nem nyugodott bele.

Igaz, 2014. július 7-én még megszüntették az első nyomozást, mivel nem sikerült olyan személyi vagy tárgyi bizonyítékot beszerezni, amely a gyanúsított következetes tagadásával szemben minden kétséget kizáróan bizonyítaná, hogy ő a tettes. Egyebek mellett DNS-bizonyíték sem volt, és azóta sincs. Az asszony gyermekei arról beszéltek a nyomozóknak, nem tudnak arról, hogy az orvos zaklatta volna édesanyjukat. A nő egyik barátnője mondta azt a rendőröknek, hogy B. Krisztián folyamatosan zaklatta az asszonyt, ő állította elsőként, hogy csak a főorvos lehetett a támadó. A sértett ma már esküszik rá, hogy B. Krisztián volt a támadója, mert „csak neki volt rá oka”. Kiderült azonban, hogy ha valóban B. Krisztián lett volna a támadó, mindössze 15 perce lett volna arra, hogy valahol átöltözzön a hétköznapi ruhájába, majd visszatérjen a kórházba – emiatt nem volt valószínűsíthető, hogy ő az elkövető. (Ez derült ki a perben is.) 2014. augusztus 14-én a sértett jogi képviselője panasszal élt a határozat ellen. Telefonon felhívta a vádlott egyik rokona az ügyvédnőt azzal, hogy az orvos családja tud róla: B. Krisztián követte el a támadást. A nyomozás újrakezdődött, majd vádemeléssel fejeződött be úgy, hogy az első nyomozáshoz képest semmilyen új bizonyítékot nem tudtak beszerezni.

Egy sor kérdés ma még megválaszolatlan. Ha nem szerelemféltés, akkor mi más lehet a támadás oka, és ki követhette el? Az már talán konteónak tűnik, hogy mivel B. Krisztián nem értett egyet az általa vezetett kórház alatt található hét gyógyvízforrás üzleti alapú felhasználásával, elmozdítása kapóra jönne némely befektetői köröknek – de a nyomozó hatóságnak azért ezt a szálat is föl kellene vennie.

Egy biztos: valaki megtámadta R. Erikát, és egy életre tönkretette. Ha a főorvos-igazgató volt, lakoljon érte. De csak, ha minden kétséget kizáróan, bizonyíthatóan ő volt a tettes.