Csak a bűnös lakoljon!

A „savazó doktor” ügyében egyetlen szálat vizsgált a nyomozó hatóság.

Egy elképesztő bűncselekmény okait keresve ástam bele magam az úgynevezett savazó doktor ügyébe. 2013-ban, amikor a bestiális támadás történt, magam is hajlottam arra, amit a hatóságoktól megtudhattunk, vagyis hogy a gyanúsított orvos a tettes. Ám néhány hónap múlva az ügyészség megszüntető határozata megingatta ebbéli hitemet. Aztán fordulat következett: ismét nyomozni kezdtek, aminek vádemelés lett a vége, majd per dr. B. Krisztián, a Budai Irgalmasrendi Kórház igazgató főorvosa ellen.

Nekem három éve más sem jár a fejemben, mint a móri mészárlás ügye, ahol minden bizonyíték annyira erős volt, hogy azok alapján valódi életfogytiglanra ítélték Kaiser Edét – hogy aztán kiderüljön, a környéken sem járt a vérengzés idején. Az ügy több tízezer oldalas aktáit megismerve még a jogerős ítélet előtt fejtettük ki Kovács Vince kollégámmal A móri mészárlás című könyvünkben, miért nem lehetett Kaiser és társa a tettes. Rámutattunk a bizonyítékok „céltudatos” összerakására éppúgy, mint a felismertetések anomáliáira. „Ugye, ő állt az ajtóban?” – kérdezték az egyik tanútól, miközben Kaiser fotóját mutatták neki. Később kiderült, Nagy László és Weiszdorn Róbert voltak a móri mészárosok. Nagy ma halott, Weiszdorn életfogytiglanját tölti.

Felmerülhet a kérdés, miért kell felemlegetni a móri ügyet egy első pillantásra szerelmi bosszúnak tűnő bűnügy elemzése során? Mert mintapéldája annak, hogy hiába látja a nyomozó hatóság a vádlottat bűnösnek, illetve láttatja ekként a közvéleménnyel, attól még nem biztos, hogy ő követte el a tettet. B. Krisztián ügyében egyetlen okot vizsgáltak a nyomozó hatóságok, a szerelmi bosszút, de lehet-e másik megoldása az ügynek?

Mindenesetre a történet elszenvedője, áldozata R. Erika; amit vele tettek, bosszúért kiált. Az alhasa, combjának belső része és nemi szerve annyira összeégett a maró lúgtól, hogy szexuális élete örökre korlátozott lesz.

A támadás óta már hatszor műtötték, jelenleg a hetedikre készül. Egy sebész–nőgyógyász és egy plasztikaisebész-team együtt dolgozik azon, hogy legalább elfogadható legyen az életminősége. Abból a lakásból, ahol megtámadták, elköltözött, pszichológushoz jár, és továbbra is huszonnégy órás rendőri védelemben részesül.

A vádirat szerint az egykori kórházigazgató 2013. március 12-én reggel felkereste volt barátnőjét, kábító hatású injekciót szúrt a combjába, megkötözte, levetkőztette, majd lúgot öntött az asszony szeméremtestére. Ezután rablásnak álcázva a támadást, 250 ezer forint értékű elektronikai cikket – köztük az asszony egyik mobiltelefonját – vitt el a lakásból. Az asszony nem ismerte fel támadóját, aki símaszkot és bukósisakot viselt. Szerinte külföldi akcentussal szólt hozzá, például „nem nézni az arcomat”. A szeme világos színű volt, a vádlotté kék, a magassága körülbelül akkora, mint az orvosé. A Fővárosi Főügyészség másodjára bizonyítottnak látta, hogy B. Krisztián követte el a támadást, méghozzá azért, mert a kapcsolatuk megszakadt a nővel, az orvos azonban ebbe nem nyugodott bele.

Igaz, 2014. július 7-én még megszüntették az első nyomozást, mivel nem sikerült olyan személyi vagy tárgyi bizonyítékot beszerezni, amely a gyanúsított következetes tagadásával szemben minden kétséget kizáróan bizonyítaná, hogy ő a tettes. Egyebek mellett DNS-bizonyíték sem volt, és azóta sincs. Az asszony gyermekei arról beszéltek a nyomozóknak, nem tudnak arról, hogy az orvos zaklatta volna édesanyjukat. A nő egyik barátnője mondta azt a rendőröknek, hogy B. Krisztián folyamatosan zaklatta az asszonyt, ő állította elsőként, hogy csak a főorvos lehetett a támadó. A sértett ma már esküszik rá, hogy B. Krisztián volt a támadója, mert „csak neki volt rá oka”. Kiderült azonban, hogy ha valóban B. Krisztián lett volna a támadó, mindössze 15 perce lett volna arra, hogy valahol átöltözzön a hétköznapi ruhájába, majd visszatérjen a kórházba – emiatt nem volt valószínűsíthető, hogy ő az elkövető. (Ez derült ki a perben is.) 2014. augusztus 14-én a sértett jogi képviselője panasszal élt a határozat ellen. Telefonon felhívta a vádlott egyik rokona az ügyvédnőt azzal, hogy az orvos családja tud róla: B. Krisztián követte el a támadást. A nyomozás újrakezdődött, majd vádemeléssel fejeződött be úgy, hogy az első nyomozáshoz képest semmilyen új bizonyítékot nem tudtak beszerezni.

Egy sor kérdés ma még megválaszolatlan. Ha nem szerelemféltés, akkor mi más lehet a támadás oka, és ki követhette el? Az már talán konteónak tűnik, hogy mivel B. Krisztián nem értett egyet az általa vezetett kórház alatt található hét gyógyvízforrás üzleti alapú felhasználásával, elmozdítása kapóra jönne némely befektetői köröknek – de a nyomozó hatóságnak azért ezt a szálat is föl kellene vennie.

Egy biztos: valaki megtámadta R. Erikát, és egy életre tönkretette. Ha a főorvos-igazgató volt, lakoljon érte. De csak, ha minden kétséget kizáróan, bizonyíthatóan ő volt a tettes.