Minden évben közzéteszi az ENSZ Fejlesztési Szervezete az úgynevezett HDI-mutatót (Human Development Index: emberi fejlettség indexe). A legfrissebb jelentés, amely a 2014. évi adatok alapján készült, nemrégiben jelent meg (Human Development Report, 2015). Az elemzés 188 országra terjed ki, amelyek a világ összlakosságának a 98 százalékát képviselik. A mutató kidolgozásával és a további elemzésekkel a kutatók arra akarták ráirányítani a figyelmet, hogy a gazdasági eredmények nem adnak teljes képet egy társadalom állapotáról. Ezért meg kell vizsgálni azt is, hogy a gazdaságban elért előrehaladás hogyan jelenik meg az emberek életében. Éppen ezért vizsgálták többek közt, hogy milyen munkalehetőségek állnak az emberek rendelkezésére, azokban kifejthetik-e képességeiket, marad-e a munkavégzés mellett idejük az emberi életet gazdagító, de pénzben nem kifejezhető tevékenységekre, például a családdal, a gyerekekkel való együttlétre, az idősekkel való törődésre vagy önkéntes segítő munkákban való részvételre.
Ha az emberek olyan munkahelyeken dolgozhatnak, ahol megbecsülik őket, kíváncsiak a véleményükre, és lehetővé teszik, hogy továbbképezzék magukat, az hozzájárul fejlődésükhöz, ahhoz, hogy képességekben, tudásban gazdagodjanak. Az elegendő idő a pénzkeresésen túli tevékenységekre a lelki-érzelmi fejlődést segíti, és általában boldogabbá, megelégedettebbé teszi az embereket. Az emberi fejlődés szempontjából az is fontos, hogy mekkora egy országban a szakadék a szegények és a gazdagok között. További lényeges kérdés az oktatás és az orvosi ellátás minősége, a természeti környezet állapota és a mindennapi biztonság is. Mindezek mellett természetesen az életszínvonal alakulása is befolyásolja az emberek fejlődési lehetőségeit. A sokféle tényezőt részletesen vizsgálták a kutatók. Bizonyos tényezők kombinálásával kiszámították az emberi fejlettség indexét, valamint az élettel való elégedettség szintjét is.
Az emberi fejlettség indexének kiszámításához négyféle adatot használtak: a születéskor várható élettartamot, a tanulással eltöltött évek várható és átlagos értékét, valamint az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelmet. Ezeken kívül vizsgálták még az élettel való elégedettség szintjét is. Az emberi fejlettségi index alapján Magyarország a vizsgált 188 ország között a 44., Ausztria a 23., Szlovénia a 25., Csehország a 28., Szlovákia a 35. és Lengyelország a 36. helyen van. Régiónkból csak Horvátország (47), Románia (53) és Bulgária (59) van utánunk a rangsorban.
Érdemes azt is megnézni, hogy hogyan alakult az index egy hosszabb időtávon Magyarország és más országok esetén. 2009 óta 2014-re négy hellyel romlott a pozíciónk, a szlovákoké hárommal, a lengyeleké és osztrákoké eggyel javult, a cseheké nem változott. A tanulmány előrejelzéseket közöl a lakosság számának várható alakulásával kapcsolatban is. Eszerint 2014-ről 2030-ra Ausztria, Csehország lakossága nőni fog, Szlovéniáé nem változik, Szlovákiáé és Lengyelországé kicsit – 1,8 és 2 százalékkal – csökken. Magyarország tekintetében 4 százalékos csökkenést jósolnak a kutatók. Ezzel kapcsolatban érdemes idézni a KSH legutóbbi adatait is. Ezek szerint 2014-ről 2015-re 91 700-zal több gyermek született, ami mérsékelt, 0,2 százalékos növekedést jelent. A halálozások száma viszont jelentősen, 131 600-zal nőtt, ami 4,2 százalékos emelkedésnek felel meg. Így a természetes fogyásunk 39 900 fő volt. Az év első hónapjában 7672 gyermek született, ami 4,3 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban, és 11 198 ember halt meg. A természetes fogyás így egy hónap alatt 3526 volt. E számok tükrében a kutatók előrejelzése nem meglepő. Az szintén elgondolkodtató, hogy a visegrádi négyek országait tekintve nálunk a legmagasabb a 100 ezer lakosra jutó öngyilkosságok száma nők és férfiak esetén egyaránt. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez az adat 2012-ből való.
Végül érdekes az az összefoglaló elemzés, amely a különböző mutatók szerinti megelégedettségi szinteket adja meg. Tizenhárom területen vizsgálták a kutatók a megelégedettség szintjét. Ezek közül hatból, az oktatás és az egészségi ellátás minőségével, az életszínvonallal, az egyéni választás szabadságával – ezt külön értelmezték nőkre és férfiakra – és a biztonságérzettel kapcsolatos megelégedettségből állították elő az úgynevezett „az élettel való általános megelégedettség szintje” mutatót. De további négy mutatóval vizsgálták a rendelkezésre álló munkával és szabadidővel kapcsolatos megelégedettséget, és hárommal a kormányzással kapcsolatos megelégedettséget. A legalacsonyabb megelégedettségi szintet 0-s, a legmagasabbat pedig 10-es értékkel fejezték ki.
Az általános megelégedettségi szintünk 5,2. A cseheké 6,5, az osztrákoké 6,9, a szlovéneké 5,7, a szlovákoké 6,1, a lengyeleké 5,8. A legalacsonyabb megelégedettségi értéket az egyéni választás szabadsága mutatójára – férfiakra és nőkre egyaránt – és az egyéni biztonságérzetünkre mérték a kutatók. De alacsony elégedettségi szintet találtak a rendelkezésre álló szabadidő, valamint a kormányzásba és a jogrendszerbe vetett bizalom tekintetében is. A legelégedettebb emberek Európában a norvégok, a svájciak, a dánok, a hollandok és a németek.
A tanulmánnyal kapcsolatban természetesen ki kell emelni, hogy míg az emberi fejlettségi index kiszámítása statisztikai adatok alapján történt, addig a megelégedettségi vizsgálatok felméréseken alapulnak, amelyeknél befolyásoló tényező a minta nagysága és az, hogy a minta mennyire jól reprezentálja a társadalom egészét. Ezért elsősorban az emberi fejlettség indexére érdemes figyelnünk, illetve arra, hogy ennek tekintetében is a mi pozíciónk romlott a leginkább a régiónkon belül. Ezt a mutatót azért is kell komolyan vennünk, mert a tanultság szintje, a várható élettartam és a fogyás mértéke, vagyis a humánvagyon mennyiségi és minőségi jellemzői társadalmi-gazdasági fejlődésünk jövőbeli lehetőségeit határozzák meg. A humánvagyonunk régiós összehasonlításban érzékelhető gyengülése felgyorsíthatja régiós lemaradásunkat. Ezért is lenne itt az ideje, hogy a javuló gazdasági eredményekből, saját jövőnk érdekében, többet csoportosítsunk át a humánvagyon megerősítésére.
A szerző közgazdász
