Amikor a magyar hokisok a világ döbbenetére 2008-ban Japánban nagy bravúrral kiharcolták a feljutást a világelitbe, sosem látott népszerűségre tett szert a sportág. Alig volt az országnak olyan szeglete, ahol ne tudták volna fejből, ki is az a Palkovics, Kangyal vagy éppen a kis Csicsó. És amikor több ezer magyar valósággal elfoglalta Svájcot, és a kanadaiak ellen elveszített A csoportos meccs után elénekelték a Himnuszt, az észak-amerikai sztárok majdhogynem irigykedni kezdtek az általuk tönkrevert Kovács Csabára, Szuper Leventére vagy éppen Svasznek Bencére. Tokaji Viktorék miatt gyermekek százai kezdtek el a jégkorongozni, és azóta sincs nagy torna Magyarországon, amelyet ne telt ház előtt rendeznének.
A hétvégén megint egy magyar miatt fog legalább hetvenezer ember Mogyoródra zarándokolni. Lobognak majd a zászlók, zúg a „Norbi, Norbi!” csatakiáltás, és a kilátogatókkal a túraautó-világbajnokság magyar klaszszisa, Michelisz Norbert pár órára megint elfeledteti, hogy mennyi gond van az oktatásban, vagy hogy romokban hever az egészségügy. Ott egy számít majd, hogy a nép legújabb hőse az élen száguldjon, mint tette azt tavaly, amikor hatalmas bravúrral meg tudta nyerni hazai futamát. Mert a Hungaroringen nem számítanak a pluszsúlyok, nem számítanak a technikai realitások. A magyar lelátó előtt mindig a dobogó és még inkább a győzelem lesz a cél Michelisz számára.
Lehet más célja egy hősnek?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!