A Dél-Amerikában élő törzseknél van egy különös büntetési mód: ha valaki súlyosan vét a közösségi normák ellen, a csoportot irányító vezér kizárhatja őt a közösségből. Az illetőnek ilyenkor teljesen megszűnnek a társas kapcsolatai, mert senkinek sem szabad érintkeznie vele. Azt tapasztalták, hogy a száműzött rövid időn belül megbetegszik, és meghal. Társas lények vagyunk – tudományosan is igazolták, hogy a magány fizikai tüneteket, betegséget válthat ki. Aki egyedül marad, elhagyja magát, romlik a vérkeringése, gyengül a szellemi állapota, gyakrabban kap szívinfarktust. Kanadai tudósok vették észre, hogy az egyedül élők fázósabbak is – alacsonyabbnak érzik a hőmérsékletet, mint akik a családjukkal vannak.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai között bogarászva azt láttam: a legutóbbi népszámlálás szerint az egyedülállók száma Magyarországon 1,317 millió fő, ez a felnőttnépesség közel tizenhat százaléka, vagyis minden hetedik ember. Az arány 1970 óta folyamatosan nő, és nemcsak a legidősebbek korcsoportjában, hanem a fiatal felnőttek között is. A felmérés meglepő eredménye, hogy – különösen a nők körében – az iskolai végzettséggel együtt a társnélküliség kockázata is emelkedik, magyarán a képzettebbek magányosabbak.
Megtippelni sem tudom, hányan halnak meg úgy közülünk, hogy észre sem vesszük.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!