Nézzük mindezt egy konkrét példán keresztül. Birkózásban a korábbi világbajnok Kiss Balázs súlycsoportjában nem az első, hanem a második kvalifikációs versenyre utazott volna ki, ám az örök második Varga Ádám már az első viadalon megszerezte a hőn áhított kvótát. Maga a részvételi jog tehát megvan, de ki utazzon Rióba? Az, aki mindenki meglepetésére és óriási örömére megszerezte a kvótát, és évek óta arra várt, hogy az árnyékból kilépve megmutathassa a világnak, mire képes a világ legnagyobb sporteseményén? Vagy az a 33 éves, rengeteg érmet szerző, pályafutása utolsó lehetősége előtt álló sportoló, akinek egyébként először adatna meg, hogy olimpián indulhasson?
Persze nem csak ez a kiragadott eset borzolhatja majd rövidesen a hazai sportélet képviselőinek kedélyét. Mert amikor eljön a döntés pillanata, akkor valaki mellé le kell tenni a garast. És ez egyáltalán nem lesz egyszerű. A kiválasztott ugyanis lehetőséget kap arra, hogy egyrészt sportolóként valóra válthassa álmait, netán a dobogó legmagasabb fokán állva, a könnyeit nyelve énekelje, hogy Isten áldd meg a magyart, másrészt – erről se feledkezzünk meg – ott az esélye annak is, hogy egy életre megalapozza a maga és családja anyagi hátterét, biztosítsa megélhetésüket.
Mert az olimpián való részvétel, az ott elért jó eredmény a mai világban nagyon sokat ér. Ehhez persze nem elég eljutni a bejáratig, hanem be is kell lépni azon. A döntéshozóknak rövidesen nyilatkozniuk kell. Ám előtte nem árt, ha végiggondolják, mit miért tesznek. Ugyanis most emberi életekről, sportemberi karrierekről döntenek.
Ami legalább olyan kemény feladat, mint a kvóta megszerzése.
