Több száz milliós, de lehet, hogy milliárdos kár keletkezett azon az éjjelen, amikor porig égett az egyetem sportcsarnoka. – A tűz villamos áram gyújtóhatása következtében, a sportcsarnok belsejében lévő fűtésvezérlő szekrényben, a fűtés indulásakor keletkezett – közölte a Testnevelési Egyetem tegnap a 2015. október 15-i esetről. A tűzvizsgálat a történtek után 40 nappal készülhetett, hiszen Mocsai Lajos rektor egy december 1-jei lapszámban nyilatkozott róla, ám magát a vizsgálat eredményét teljes egészében azóta sem ismerhettük meg.
Mielőtt elemeznénk a történteket, két tényt kell rögzítenünk. Az egyik: a katasztrófavédelem közpénzből működik, tehát az adófizetők pénzéből költöttek el súlyos milliókat a sportcsarnokból kicsapó lángok eloltására, a szomszédos épületek megóvására. A másik: a Testnevelési Egyetem közpénzből működik, így az épületei az állam tulajdonát képezik, tehát a tűzvész okozta súlyos károk ismét csak az adófizetőket sújtják; egyébként az egyetem éppen a tűzvész után – érezhetően villámgyorsan – kapott a kormánytól 36,8 milliárd forint közpénzt a fejlesztésre. Miután a közpénz természetéből következően az elköltése is a közre tartozik, kellő tisztelettel joggal kérdezhetjük ezúttal is a katasztrófavédelmet: a tűzeset kapcsán miért kellett elkölteni a pénzünkből súlyos milliókat a Testnevelési Egyetem sportcsarnokára? A válasz nyilvánvalóan az lenne, hogy hát tűzoltásra költöttük, a tüzet el kell oltanunk, hiszen a törvény erre kötelez bennünket. Kétségtelen, a törvény a tűzoltásra kötelezi a katasztrófavédelmet, valamint a tűz okainak kivizsgálására, és mivel közpénzt költöttek, a tűzvizsgálat eredménye nem lehet bizalmas, nem lehet titkos, az eredmény teljes egészében a közre is tartozik. Lehet továbbhárítani a kérdést azzal – mint azt esetünkben a fővárosi katasztrófavédelem tette –, hogy a tűzvizsgálat hatósági munka, és annak eredményét az érintett jogosult nyilvánosságra hozni, de ettől még a tény marad a tény, mégpedig az, hogy nem kaptunk megnyugtató választ arra, miért kellett a tűzvésznél milliókat elkölteni.
S természetesen a Testnevelési Egyetem sem osztotta meg a közvéleménnyel a teljes tűzvizsgálati anyagot. Amit közöltek, azt cikkünk elején már idéztük, lényege az, hogy nem történt gyújtogatás, maga a tűz a fűtésvezérlő szekrényben, a fűtés indulásakor keletkezett. Ez azonban így elég szűkszavú, s az ilyesmi tapasztalataink szerint többnyire azt szolgálja, hogy megnyugtassa a közvéleményt, miszerint minden rendben van. Szerintünk azonban egyáltalán semmi sincs rendben.
Az kétségkívül megnyugtató, hogy nem gyújtogattak a sportcsarnokban, megjegyzem, kérdésünk az egyetem vezetésétől nem is erre irányult. Ám a tűzvész után fél évvel közreadott magyarázat további kérdéseket generál. Vizsgálták-e a műszaki hiba okát akár a katasztrófavédők, akár az egyetem megbízásából más szakértők? Kerestek-e magyarázatot a meghibásodás okára, vagyis arra, hogy emberi mulasztás, ellenőrzés vagy karbantartás elmulasztása okozta-e a meghibásodást, esetleg tervezési hiba történt? Megfelelt-e a faborítású csarnok a jelenlegi tűzvédelmi előírásoknak, vagy csak úgy gondolta valaki, hogy ha az építéskor érvényben lévő szabályoknak megfelelt, akkor az ma is jó? Tűz- és munkavédelmi tanulmányaim során arra oktattak, hogy nem elég a tűz-, illetve a munkahelyi baleset okának megállapítása, az okokat is vizsgálni kell. Tehát a műszaki meghibásodás okát is meg kell tudni állapítani. Bár e kérdésekre nem kaptunk választ, a katasztrófavédők okulásra méltónak találták a tűzvészt, hiszen tanulságait prezentációban már ismertette is egyik vezetőjük egy szakmai fórumon.
